Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Sajó László: Halálom napjára
a főzelék fagyott szaga a kormos tűzhely a szoba alvó alkóv lementem volna a boltba de beleölte lavórba magát anyám vonat visz megyek utánad talán még meg is talállak ma ma mama a buktát újra ellopom mint szót a számban forgatom le nem nyelem játszottam sokszor meghalást az életet majd játssza más papást- mamást most holtan lesem mint oson a hallgatag vagonokon árnyad átfagy a teherkocsik tetején egérke surran át a fény belém szegény a téli éjszaka fénye mint megfagyott kis egérke hideg sínek csak cipőm lóg ki nézzétek nagymagyarország térképe alatt halott vasúti targoncán visznek a hullaházba ne nézz meg nem ember ez közepesen táplált hulla véresen foszlik le róla ruha s húsa lássátok duzzadt bal szemem már csak a féreg fal szeret nincs senki sem bajszom mint telt hernyó terül itt csak meghalni sikerül csúnyán úgy ám megállapíthatom magam már halálom is hasztalan persely nyelj el boncolás nélkül temetnek még nem tudják hogy nem engem holott halott élőnél csak egy hulla jobb no de hát ne búsuljatok én nem éltem hát ennyi elvégeztetett hallom fellélegeztetek eltemetve mért ne legyek? tisztességes és csendes temetést kérek dicsér ki fél 157
