Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Sajó László: Halálom napjára
155 harminchét decemberében ki egykor köztetek éltem versem nyersen nektek hiába írom itt a költő hasztalan vonit por a sora a tűzhely oldala mellől írom ezt ma minden eldől ma kinn a kín három hét és véged ádvent kimondták már rám az áment halott vagyok a tébolydát nem akarom szétverem fejem a falon locska tócsa nem ittam meg a kakaót a tejnek hullaszaga volt csecse mese hancúrozik három kölyök vacsorára visszajövök ha nem hanem bolondot játszom veletek hát jó éjszakát gyerekek rögtön jövök elment a hatórás személy csak hunyd le nagy szemed ne félj gyerünk megyünk a keleti villasoron egy emberárny visszaoson rohan vonat végleg elhagyott panzió kezdődjék hát a passió költő ölt ő decemberi nagypénteken majd’ harminchárom évesen biztos krisztus nem emel föl már senki sem fogadj fiadnak istenem árvaházba a kisded halva született kívánok áldott ünnepet mindenkinek hiába kísérelte meg a lehetetlent nem lehet ki élt kisért meggyógyítom magam saját módszeremmel ilyen halált választ már az ki rég túl van már mindenen nincs anyám hazám istenem az ám apám én istent nem hiszek s ha van majd én feláldozom magam érte ért-e
