Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Kerék Imre versei
KERÉK IMRE Bartók A tiszta forrást eldugaszolta valaki. Poshadó-langyos-vizű pocsolyák, amerre lát a szem. Csillapítatlan szomjunkat oltani, zenéd bércipatakjai gyökeret, ágat, köveket sodorva, zúduljanak át rajtunk Barbár démonainkkal dacolni, áraszd belénk varázserőd, Könyörtelen! Szélcsöndben, zúgó viharban szólít immár szakadatlan, fű közül, tavaszi lombból, üzenget a csillagokból. Túl a semmin, a halálon, lüktet, mint eleven áram, csontot őrlő televényből makacs hite ég felé tör. Vejnemöjnen zengő húrján gátakat-szakító hullám, zsoltárokban, balladákban tiszta hangja zeng hibátlan, tündököl mind fényesebben égretárt gyerekszemekben, s testi hiányát betöltvén, megmarad, mi benne törvény. 64 Kodály
/
