Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Lajta Erika: Relatív embertartalom (3. rész)
rendben közöttünk. Mindenki tudja, akit ez csak egy kicsit is illet. Kompromittáltuk magunkat. Bennünket, magyarokat gyakran marasztalnak el sötét világlátásunkért, borongós kedélyünkért, s hivatkoznak az amerikaiakra, akiknél állítólag a féllábú is igen el tud örvendezni azon, hogy neki egy lába azért van. Példaképül választva az amerikaiak hozzáállását, mi is gőzerővel győzködjük az édesapámat, milyen szerencsés. (Mert magától, sajnos, nem mindig jön rá szegény!)- Neked hatalmas szerencséd van apuka, hogy hetvenhat évet kihúztál makkegészségesen! - bizonygatjuk, ha egy fiatalabb beteget tolnak el mellettünk.- Neked hatalmas szerencséd van, apuka, hogy egyéb bajod sincs, csak az agyvérzés! - jegyezzük meg, amikor arról értesülünk, hogy egyes sorstársainak cukorbetegség vagy rák is színezi a kórlapját. Újabban pedig ezt tudatosítjuk benne:- Neked hatalmas szerencséd van, apuka, hogy már nyugdíjas vagy. Hónapokkal ezelőtt, még az intenzív osztályon volt egy Béla nevű, negyvenhárom éves betegtársa, viszonylag jó állapotban, nem túl súlyos agyvérzéssel. A munkahelye: egy kft., ahol raktárosként dolgozott, rendes volt hozzá. A feleségével megüzenték neki, hogy visszavárják, így a sorsa rendezettnek tűnt. Igyekezett is gyorsan helyrejönni. Még éjszaka is tornázott! A napokban bejött felülvizsgálatra. Alig ismertünk rá. A mindig mosolygós férfiből megtört ember lett. Akadozva mondta el, hogy alig telt le a felmondási védettsége, máris megszüntették a munkaviszonyát.- Most próbálom intézni a leszázalékolásomat...- Hát az nem lesz könnyű! - bukott ki belőlem. De aztán elharaptam a szót. Ha én, mint munkajogász nap mint nap szembesülök is vele, milyen sokan vannak, akik munkavállalónak túl betegek, rokkantnyugdíjasnak viszont túl egészségesek, miért riogassak másokat? Majd megtapasztalja szegény Béla, hogy sem erre, sem arra nem fog tudni elmozdulni. Ha jogi állásfoglalást kérő levelet intéznek hozzám, az ilyen esetekre szoktam azt írni, hogy „patthelyzet”. Van egy katolikus pap is a szomszéd szobában. Hivatalosan még nem értesítették, de a hívei már meghozták neki a hírt: meneszteni fogják, új papot hoznak a helyébe.- Mehetek a szegényházba - kesereg, hiszen nemcsak, hogy lakása és családja nincsen, de az ő végzettségével még az sem merülhet föl, hogy az egyik helyett egy másik munkáltatót talál majd magának. Istenből nincs kettő.- Látod, apuka! - súgjuk édesapám fülébe. - Látod, milyen hatalmas szerencséd van, hogy már nyugdíjas vagy! Látja. 148
