Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Lajta Erika: Relatív embertartalom (3. rész)
engednie az életébe. Például csak az anyakönywezető előtt esküdött, templomban nem, például nem kereszteltetett meg engem, az egyszülött lányát, például belépett a dialektikus materializmus vezérelvét valló Magyar Szocialista Munkáspártba. Élete Isten nélkül, de nem Isten ellenében folyt. Istent egyszerűen igno- rálta - még arra sem érdemesítette, hogy tagadja. Kaján természetű nagynéném egyszer azon tréfálkozott, hogy megérik a pénzüket az ateisták. A halálos ágyukon ők is csak az Istent hívják, nem a párttitkárt. Édesapám nem vágott vissza neki. Nem azért, mert nem hitt abban elég erősen, hogy kizárt, hogy ő a halálos ágyán világnézetet váltson. Inkább abban nem hitt, hogy neki valaha is lesz halálos ágya. Most viszont itt volt szegénynek a kórházi ágya - mely ugyan halálos ágyból szimpla betegággyá szelídült -, s ezzel egyidejűleg felbukkant az életében az isten-probléma. Kezdeti összefüggéstelen, kuszán összehányt szótöredékeiből az „Isten” szó az elsők között volt kiérthető. Káromkodott. Szitkozódott. Dühödten hadonászott ép bal karjával. Néha egyenesen az ég felé mutatott. Tudnivaló, hogy az agyvérzésen átesettek egy része üldözési mánia rabja lesz. A minap láttam egy olyan tévéfilmet, amelynek szélütéses öregasszony hőse betapasztotta lakása összes kulcslyukát, összes nyílászáró szerkezetét, nehogy a százával rátörni szándékozó, rettegett manószerű lények bejuthassanak hozzá. Olykor apám is sugárzást emlegetett. Titkot intve, bizalmasan megsúgta nekem, hogy őt „le akarják váltani”. Nehéz volt Istent elhelyezni ebben a térben. Isten egy fantazmagória lenne apám képzeletében? Ugyanolyan agyrém, mint a filmbeli idős nőnél a manók? Vagy Isten kézzel fogható, valós lény lett apám számára, szakasztott olyan, mint az anyám vagy én? Bárhogyan is legyen, már az arckifejezése, a hanghordozása is elárulta, hogy Istent nem a szövetséges, hanem az ellenséges erőkhöz sorolja. Úgy tűnt, immár hisz Istenben, de az Isten, akiben hisz, nem más, mint a Gonosz. Említettem, hogy világéletemben nagyon gyakorlatiasan álltam hozzá az isten-kérdéshez. Apámat is erre akartam rávenni. Az egészséges kompromisszumokra. Az erősebb előtt való főhajtásra.-Apuka, neked szigorúan tilos káromkodnod meg az Istent szidnod. Te, aki szerencsére egyre kevésbé súlyos beteg, de azért mégiscsak beteg vagy, jól tennéd, ha minél barátibb viszonyt ápolnál Istennel. Ugye, egyetértesz velem, 144 Faun
