Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Lajta Erika: Relatív embertartalom (3. rész)

Az ürítés drámái. Fenyegetőzések egyes ápolónők részéről, ha egy-egy bolydult bélműködésű szerencsétlen úgy összetrottyantotta a pelenkáját, hogy a barnás lé kibuggyant, és nemcsak az ágynemű szorult cserére, de a csempét is le kellett mosni.

Magántragédiák. Szomorú szemű betegek, akiket nem látogatnak. Elkeseredett hozzátartozók, akiket nem tájékoztatnak.

Ennyi hozadéka lenne csak ily sok szenvedésnek? Ennyi ragadható csak meg a fájdalomból?

Mint író, keveslem.

A kontraszt fényében világlik ki legjobban, mi milyen. Az ellentét ereje mutat rá a dolgok lényegére. I Iclyére teszi, minősíti őket.

Erre gondolok, amikor Misit és az édesapámat, ahogyan már annyiszor, most is együtt látom tornázni.

Misi fogja az apám derekára csavart törölköző csücskeit, s kedves, de határozott hangon irányítja apukát:- Rugózás bal lábbal! És most a jobbal! Lejjebbre menni! Még jobban hajlítsuk a térdet, mintha le akarnánk ülni! Maradjon meg az egyensúly! Feszüljenek meg az izmok! Remek!

Misi alig néhány centivel magasabb csak apámnál, de keménykötésű, jó felépítésű, ereje teljében lévő harmincas férfi. Az ilyen alkatúakra mondják azt, hogy zömök, mokány. Válla széles, mellkasa erős. Vastag szemöldökkel megkoronázott zöldeskék szeme egy kicsit talán túl mély karikák medrében ül, ám ezt az apró szépséghibát ellensúlyozza barátságos, nyílt pillantása, az állnál alig kicsúcsosodó kerek arca, melynek közepén, hogyha mosolyog, gödröcskék jelennek meg.

Kevés férfiről mondható el, de róla igen: arca annyira arányos, hogy minden vonásra, hajlatra és ívre a szimmetriatengely másik oldalán egy ellentettként felrajzolt iker-vonás, hajlat és ív felel meg.

Haja világosbarna. Hátul felborotváltatja. Elől rövidre vágatja. Orra enyhén pisze. Szép a profilja.

Harmonikus mozgása mellett még szembetűnőbb, mennyire hiányzik apám mozgásából az „összhangzó értelem”. Bénult jobb keze a könyöknél derékszögben behajlik, a csuklónál viszont enerváltan lelóg. Bal keze is tehetetlenül leng erre-arra. Ha hajolnia kell, akkor vagy túl előre dől, vagy épp ellenkezőleg: fogni kell, nehogy hátrazuhanjon. Lábát terpeszben tartja, olyan kifelé forduló, természetellenes lábállással, mintha a lábai egy gyógyászati segédeszköznek: a hármasbotnak a leágazásai lennének.

Apámban minden rend felbomlott. Minden testrész a maga feje után szeretne menni, széttartanak, nem akarnak együttműködni: baráti jobbot adni egymásnak. Néhány úgy dönt, a nehézkedési erő parancsának engedelmeskedik, a többiek kifordulnak, megzökkennek, kibicsaklanak.

Nincsen centrum. Köröskörül csupa-csupa periféria.

Ahogy rámeredek apámra, különösen ilyenkor, amikor Misi virágzó ifjúsá141