Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Pomogáts Béla: Magyar irodalmi élet Nyugaton
Sándor regényei és naplói, Cs. Szabó László elbeszélései és esszéi, illetve Római muzsika című útirajza, Faludy György, Tűz Tamás, Fáy Ferenc és Tollas Tibor versei, Domahi- dy András Árnyak és asszonyok, illetve Doma- hidy Miklós Az osztrák vádlott című regénye, Dénes Tibor és Monoszlóy Dezső prózai művei, Kovács Imre önéletrajza, valamint Határ Győző hatalmas életműve, amelyben egyforma szerepet kap a költészet, az elbeszélő próza, a drámai játék és a filozófiai esszé, és amely olyan nagyszabású művekkel büszkélkedhet, mint a Golgheloghi című mitikus drámasorozat vagy a Szélhárfa című bölcseleti esszésorozat - nos, mindez az „egyetemes” magyar kultúrát tette gazdagabbá. A nyugati magyar irodalomnak emellett nagy erőssége az értekező próza, mindenekelőtt Vajay Szabolcs, Ferdinandy Mihály, Ignotus Pál, Szabó Zoltán, Gombos Gyula, Bárándi Gyula, Illyés Elemér, Gosztonyi Péter, Kende Péter, Flanák Tibor és Szabó Ferenc történelmi, irodalomtörténeti és filozófiai munkáira gondolok. A fiatalabb írónemzedéket is izgalmas és értékes írások képviselik. Bakucz József, Baránszky László, Horváth Elemér, Kemenes-Géfin László, Vitéz György, Major-Zala Lajos, Gömöri György, Készéi István, Thinsz Géza, Mózsi Ferenc és Dedinszky Erika költeményeire, Karátson Endre, Kabdebó Tamás, Ferdinandy György és Sárközi Mátyás elbeszéléseire, Albert Pál (Sipos Gyula), Czigány Lóránt, Kibédi Varga Áron, Karátson Endre és Perneczky Géza tanulmányaira, illetve a Magyar Műhely három említett szerkesztőjének „vizuális” költői munkásságára hazai irodalmunk is figyelt. A nyugati magyar irodalom csak az elmúlt két évtizedben vált ismertebbé Magyarországon, illetve a szomszédos országok magyarsága körében. A részleges befogadásban kétségtelenül szerepe volt annak, hogy a nyolcvanas években már enyhültek az emigrációval folytatott politikai viták, illetve megszűnőben voltak azok a politikai jellegű elfogultságok és cenzurális kötöttségek, amelyek az emigrációs irodalom igazi befogadását mindaddig lehetetlenné tették. Mindennek következtében számos nyugati magyar író talált helyet magának a hazai szellemi életben. Cs. Szabó László élete végén többször is hazalátogatott, a sárospataki temetőben lelte meg végső nyugvóhelyét, és a pataki református nagykönyvtár gondjaira bízta nagyszerű könyvtárát. Mások is értékes művekkel voltak jelen a hazai könyvkiadásban, így a régebben igen népszerű Zilahy Lajos, az útirajzíró Kutasi Kovács Lajos, a már korábban Dél-Amerikában letelepedett Lénárt Sándor, valamint az egyik legnagyobb magyar nyelvművész: a Londonban élő Határ Győző. Faludy György, Domahidy András, Gombos Gyula, Szélpál Árpád, Tűz Tamás, Thinsz Géza, Dedinszky Erika és Ferdinandy György ugyancsak jelen volt a 123 Erózió
