Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Géczi János: A középkor rózsája: aszketizmus és naturalizmus (részlet)

tői, s a botanikai szín- és illattulajdonság önmagában is értelmeződött. S ez a skolasztikában bekövetkezett természetszemlélet változását példázta.

Ugyanakkor nem került ellentmondásba a látható és láthatatlan, a fizikai és a spirituális szépség sem. Hugo esztétikai szimbolizmusa, amelyet a rózsa felszínes és mély értelmezésének lehetősége, az érzéki szépség megengedése is bizonyít, a korszak tudományosságából, a neoplatonizmus ismételt feltűnéséből s e tan egy lehetséges olvasatából eredő sugallatosságból és misztikából tevődött össze.

A Bernát-féle misztika nem engedélyezte a teremtett dolgok ennyire gazdag befogadását. Radikálisan lecsökkentette azon, az érzékszervek számára példázatokat ígérő dolgok számát, amelyek a maga spiritualizmusához szükségesek. A ciszterci templomban az oltár fölött csupasz kereszt látható: nemhogy a festészet és a szobrászat, de még a festett üvegablakok és a polifon zene hatásairól is lemond. A ciszterci elvek - Szent Ágostonig visszavezetett - összerendezettségét, szigorát az igencsak elvont szépségeszmény, a matem- atizáltság vezette. A tökéletes arányok építményben, szertartásban, szerzetesi viselkedésben való megvalósítása nemcsak konzervatív, de ellentmond a Hugo de Saint-Victoire által vallott „sokaságban meglelhető egység” (vagy az

I. Géza király (a szobor öntése)

36