Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Géczi János: A középkor rózsája: aszketizmus és naturalizmus (részlet)
„egységből következő változatosság”) elvének. Érthető, ha a korai gótika elveinek kialakulásában főként a Hugóhoz kapcsolt Saint-Victoire-i iskola mestereinek munkái játszottak közre. HILDEGARD VON BINGEN A Párizs melletti St. Victoire-kolostor szerzetesei nem a Bernát-féle, reflexió nélküli, hanem a metafizikába behatoló, az antikvitás végének neoplatonizmusát fölelevenítő, Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész nyomán kialakult misztikus vallásosság továbbfejlesztői és követői. E kizárólag kolostorokban művelt, a ciszterci krisztológiával szemben ’tudományos’-nak tekinthető irányzat bővelkedett Rajna-vidéki tanítványokban: közéjük tartozott Hildegard von Bingen. A bencések botanikáját folytató apátasszony a középkor előző időszakában nem teljesen elfeledett antik nedvkórtan elvei alapján tekintette át egyik természettudományi jellegű művében a betegségek okait és az azok gyógyítására szolgáló eljárásokat. Amikor receptúrájában az édeskömény édességével egyenlítette ki a viola és rózsa enyhe hűvösségét, illetve azt ajánlotta, hogy a hatásos szer elkészítéséhez használjanak rózsából kivont levet. Ha olyasvalakinek homályosul el a látása és fájdul meg a szeme, akinek tüzes a szeme, vegyen violanedvet, kétszer annyi rózsalevet, a rózsaléhez képest egyharmad annyi édesköménylevet, adjon mindehhez eg)’ kis bort, és mielőtt lefekszik aludni, kenje ezt a levet a szeme köré, ám vigyázzon, nehogy megártson neki a szer, mert eléggé erős. Am ha csak eg’ kissé ér hozzá a kenőcs a szeme belsejéhez, attól még nem lesz komoly baja. Mivel ugyanis az ilyen szem fűzből épül föl, ha a viola és a rózsa enyhe hűvösségét az édeskömény édessége és a bor heve ellensúlyozza - hiszen mindezek nyáron teremnek, és enyhe meleg neveli őket —, a homályos tekintet és a szem- fájás hamarosan elmúlik.m Az okoskodás a galénoszi humorálpathológia elvét követte. A tűz őselem és a szemnek, illetve a látás folyamatának egymáshoz tartozása is hagyományos, antik eredetű nézet, amelyet a skolasztika teológusai gyakorta idéztek. Hildegard von Bingen a rózsa hűsítő jellegének magyarázatául a rózsa termőidejét hozta fel. A rózsát hideg minőségű gyógynövényként ismertető rupertsbergi apátnő, aki a növényt Subtilitates diversarum naturarum creatu- rarum művében dísznövényként és őshonos faként is említi, a virágot nem természettudományi irányultságú munkásságában ugyancsak felidézte. A Symphonia harmóniáé caelestium revelationum (Égi harmóniák) 2., Szűz Máriához szóló versében Máriáról mint a hajnal rózsaágáról"1 beszélt. A fény és a rózsa közti színkapcsolat hangsúlyozása volt az első ok a görögöknél is a virág megnevezésére. Hildegard, miként középkori szerzőktől 57
