Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (3. rész)

- Uram, erre nem kényszeríthet! A vendég határozottan kijelenti, hogy a dentalt sülve kívánja, hagymásán és paprikásán. A pohos udvarias, de hangjában sértődöttség és metsző gúny.- Uram, fáradjon a Bellevue-be, ott pénzért mindent megcsinálnak, - a dentalt is - bár - talán ennél különbet, - de nálam, uram, soha, - egész életemben halat készítettem, értek hozzá, - a dental így élvezhetetlen - kisgyerek koromtól fogva - bármit kívánhat, vágja le a kezemet, soha - tisztes kéz (nyújtja), halkészítésben öregedett meg (csaknem könnyezik), vágja le, de ne követelje, soha, soha A férfi kiabálni kezd. A pohos a szalvétáját a földhöz vágja.- Soha! A Bellevue-ben, ott lehet, nálam soha, nem csinálok magamból pojácát (elkeseredetten hahotázik), uram, ott a Bellevue, háromszáz lépés, parancsoljon, ott, uram, főzik a scombrit és marinírozzák a tonhalat, még különbet is, kisgyerek koromtól fogva, egész életemben.

Az idegen ordít. A pohos toporzékol.- Soha.

A társaság többi tagja is beleavatkozik, és barátjukat kérlelik. De az nem. Rendőrért kiált. Jön a rendőr. Dentalt paprikásán? A rendőr szakember volt, és a fejét csóválja. A pohos felüvölt.- Hát lehet? Lehet? - A halat megfogja és a földhöz csapja, és ráugrik. Tapossa. Közben üvölt. Az idegen meg akarja verni, de visszatartják. A rendőr a pohost csitítja.- Ott a Bellevue, ha fizet megcsinálják, olyan hely (köp), soha, soha!”

És a magyarázat?

Vajon hol is íródott? Nyilván lélekben ott és akkor, papírra most, 1948-ban egy tenger nélküli országban..., amelynek határát át se léphetted, hogy újra meglásd a tengert. De ahol azért az ég... Ott a téma érzékiségének határtalan horizontja, itt - kényszerű pótlékként? azért ezt nem mondhatjuk... — a gondolkodás mélységének sorra feltáruló labirintusai.

„A pohos nem nagystílű ember, de hívő. Szakrális életköre a halkészítés. Kultusz. Az életről való gondoskodás. Eszközök: a jegesláda, a rost, a serpenyő, a fazék, a tűz. Rituáléja szigorú. Dentalt nem lehet sütni. Ez szak- rilégium. A scombrit roston kell sütni, faszénparázson, négy helyen meghasítani és olajjal kenegetni. A modern Babilon (a Bellevue) a hagyományt elárulja a pénznek. »Ott pénzért megkaphatja.« Élete nem volt eredménytelen. Halkészítésben öregedett meg. »Ez a tisztes kéz.« A dentalt ősidőktől fogva mindig főzik, enyhén ecetes és zöldséges vízben, lehet enni paradicsommártással vagy spagettivel, vagy olajban pirosra sült krumplival és salátával. Fehér, kagylósán szétomló húsa van, tökéletesen szálkátlan, és nagyon sokat lehet belőle enni. A pohos kísértése, hogy a hagyományt pénzért elárulja. Ezért erre a bűnre érzékeny. Utolsó pillanatában, ha megállja, megkönnyebbülten bocsátja útra lelkét, mert az árulást nem követte el. Az anyagi hasznot megvetette, s a dentalt sohasem sütötte. A dental, ha sütik, szalmaízű, szívós, teljesen élvezhetetlen. A pohos szenvedélyes ember, mint mindenki, aki az

61