Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (3. rész)

igazságot önmagától fenyegetve érzi. Reggel ötkor már a piacon van, és a halászbárkákat várja. Ha egy idényhalat nem lát, a halászokat lepiszkolja, és esküdözik, hogy holnap éjszaka ő maga megy ki halászni. »Az embernek mindent magának kell csinálni... senkiben sem bízhat meg... ezek a pocsék bar- bonuk! ... vigyék a Bellevue-be, nekem nem kell, csak nem fogom magam vendégeim előtt nevetségessé tenni.« A halakat egymás mellé teszi, messziről nézi, kezével mérlegeli, megszagolgatja. A halak neveit úgy ejti ki, mint aki a halak világhelyével tisztában van. Sem több súly, sem kevesebb. A halak hierarchiáját ismeri. A pohos a halat nem lénynek, nem szcientifikus objektumnak vagy festői témának fogja fel, hanem tápláléknak. A hal mint az emberi létezés legfontosabb fenntartója. Maga az étel. A többi jelentősége mellette csak annyi, hogy jobban kiemelje (liszt, zöldség, gyümölcs, bor). A húsról nem vesz tudomást. A tenger az a hely, ahol a halakat fogják. A halász az, aki a halakat kifogja. A vendég az, aki megeszi. O az, aki elkészíti. Kulcshelyzetben van. Egy lépést sem szabad engednie. Hit nélkül nem megy. A hitetlen a Bellevue.

Ha az ember ilyesmivel foglalkozik, fölösleges olyan bűnt elkövetnie, amit úgyis csak azért tesz, mert sokszor, csak úgy, Isten iránt való hűségből be kell magát mocskolnia.”

A tenger hala valóban táplálék, de több mint ennivaló, ahogy az ég jó húsú madara is. De amiként a madár röpte összekapcsolja a földet az éggel, a hal is a földet a nedves, sötét mélységgel. Ami minden földi élet forrása. A tenger alvilág és anyaméh. A tenger az ősanya magzatvize. így hát én is hal vagyok, az ember. A hal üzenet. Krisztus jele, aki sok minden mellett halásznak is mondja magát. És aki feltámadása bizonyítékául maga is halat eszik. Lukács

62