Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (3. rész)

kos címet és alcímet kapta: Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be (Részben profán, részben hieratikus - nem. teológiai - értekezés arról, hogy ami a legkönnyebb, az a legnehezebb, zvagyis az Isten szót senki se tudja helyesen kiejteni és mit kellene tenni ahhoz, hogy az ember helyesen ejthesse ki). A „novelletta” címe: Halak és Kommentár, mű és önkommentár, szöveg és olyan szövegmagyarázat, amely tovább bővíti, ha lehet mondani a metafizikumban materializálja az elemzett műtárgyat. A polgári erények és az archaikus szellemiség abszolút harmóniája - valami szent együgyűség jegyében. Mintha Hoppy Lőrinc mániás beszédzu- hatagának volna előjele. Meg a világcirkusz poétikájáé. A szövegé, amely radikálisan elutasítja az egyetlen nézőpontot. Meg a megunhatatlan lecke, hogy figyeljünk: mi is a létrontás. Es az irónia... Ami nem cinizmus és nem az értékek megvetése.

Kivételesen a teljes szöveget idézzük, egy pillanatig sem feledve, hogy az 1948-ban íródott Magyarországon. Az emberi lét zsigeri teljességéről így beszélni, és az emberi viselkedés etikai elrendezettségéről így vallani - ekkor ki más még? Lássuk.

„Kora reggel érkeztem meg. Nem volt kedvem pihenni, átöltöztem, és a kikötőben csavarogtam. Ott fedeztem fel a vendéglőt is a leánderfák alatt, a menüt elolvastam, és mondjuk, mindjárt úgy, hogy megértettem. Az idény összes halai ott voltak, egy se hiányzott. Ez megnyugtatott. Ugyanakkor az ajtóban megjelent a vendéglős, és nagyot köszönt. Pontosan olyan hasa volt, mint amilyennek a vendéglősnek lennie kell.- Ez a tegnapi étlap, szólt, ma estére újabb fogások készülnek, legyen szerencsém, ön idegen, de látom, hogy komoly ember, művész, én emberismerő vagyok, a Bellevue-re rá se nézett, ott, uram, higgye el (szalvétájával a háromemeletes nagyszálló felé intett határtalan szánalommal).-Olyan országban élek, mondom, ahol nincsen tenger.

O hirtelen elszomorodik és résztvevőén néz.

— Uram, hogyan lehet olyan országban lakni?

— Csak úgy, felelem én, hogyha csak teheti, azonnal, eljön. De tudja, ég azért ott is van.

Alkonyatkor a leánderfák alá léptem, és a pohost kerestem. Karon fogott, a kapu alatt nagy ládához vitt. A ládát bádoggal bélelték, és tele volt jéggel. A jégen pedig az egész akvárium: salpa - tonhal - molo - scombretti barboni - dental — sanpiero - sardella - kalamari.- Scombri, mondom én, és az acélkék halra mutatok. O csaknem a földig hajol és int, hogy mindent megértett. Kezét tiltakozóan fölemeli.-Tudom, szólt, mindent tudok. Forró rizzsel, vegyes salátával, és pincehűs vörösbor. Parancsoljon helyet foglalni.

Leülök és elkezdek inni. Aztán jön a hal, faszén fölött roston sült, lassú tűzön, a pohos kenegette óvatosan olajjal, puha is volt, ropogós is, leves és omlós. Nem értem rá mással foglalkozni.

Észre se vettem, hogy öt-hat férfi lépett be, s a jégen heverő halak előtt állanak. A levegőben a halak nevei röpködnek, s a pohos forgolódik. Egyszerre csak azt hallom:

60