Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Pelle János: Carmen és népe

perzsiai cigányokat. „Megbízható' statisztika nem létezik róluk, de bizonyosan nagy számban élnek Perzsiában és Törökországban. G. L. Lewis tudományos bizonyítékok alapján kimutatta, hogy egy yiirüks nevű, Nyugat-Anatoliában élő törzs ténylegesen cigány, és úgy tűnik, más, hasonló török cigányokat ugyanígy emlegetnek. Egyes cigányok névlegesen keresztények, mások névlegesen mohamedánok, de valójában megvan a saját vallásuk és politikai szervezetük, melyre itt nem térünk ki.” Magukat síitának nevező cigányok élnek Azerbadzsánban és szovjet Közép-Ázsiában. Egy 1926-os hivatalos nép- számlálás szerint négyezer mohamedán volt az összesen 61294 roma közül, de egyik adatot sem vette senki komolyan.

A romák a többség nyomása elől kitérve, az iszlám társadalmak periférián élnek a középkor óta. A perzsáknak is fenntartásaik voltak az ott fali vagy far nevet viselő cigányokkal szemben, akik a külvilág számára érthetetlen, házi használatú cigány-perzsa keveréknyelvet beszélnek. Erre utal, hogy a XIX. században (!) a perzsa Muhamed Ali Mirza herceg mudzsahideket küldött hozzájuk, hogy az iszlám hitre térítse őket. Pedig a farok hivatalosan már akkor is régen síiták voltak, ellentétben a környezetükben élő kurdokkal, akik szunnita ortodoxok. A perzsa nyelvben a far vagy fali szavakhoz negatív fogalmak tapadnak, ami arra utal, hogy a mohamedán környezetben is kialakultak az Európából ismerős, a békés nomádok életmódjából levezethető előítéletek. Megjegyzendő, hogy Iránban, ahol a sötét bőrű lulik számát a század elején mintegy százezerre becsülték, a csoport tagjai jellemzően marginális foglalkozásokat űztek: akrobaták, medvetáncoltatók, táncosok és színészek voltak. Egyiptomban a cigánynak tartott halab törzs tagjai főként teve- és lókereskedők, viszont a ghagarok előszeretettel űzik a tenyérjóslást és az asztrológiát, amuletteket és varázsszereket árulnak, de igen sok közöttük a vándorló kovács is.

A közel-keleti cigányok másik nnri neve az arab nur (tűz) szóból ered, ugyanis a vándorló törzsek éjjel messziről is jól látszó, parázzsal teli fém kosarat hordtak magukkal, ezzel is utalva vándorkovács mesterségükre. A kilencedik században Egyiptomban egy cigány kormányzó képviselte a bagdadi kalifát, Yusuf al-Zutti. De a későbbiekben nem volt példa hasonló karrierre az iszlám világban. A mohamedánok megbízhatatlannak tartották a vándorló cigányokat, ugyanúgy, mint az újkori keresztények, akik viszont „a törökök kémjeit” látták bennük. A már idézett encliklopédia Nuri szócikkében olvashatjuk: „A cigányok kaméleon-szerűen viselkednek, hitvallásuk mindig olyan, mint közvetlen környezetüké. Az iszlám országokban általában a mohamedán hitet gyakorolják, de nem lehet azt állítani, hogy kialakult vallási nézeteik lennének, hiszen közöttük rengeteg babona van, és egyébként is gazfickóknak és vándoroknak tartják őket. Ugyanaz érvényes a mohamedán cigányokra mindenütt a Balkánon, ahol egyébként sokan keleti kereszténynek vallják magukat”.

A hagyományos közösségekben élő cigányok ellenállása az egyistenhitekkel szemben, ragaszkodásuk Delhez (Devla, Főisten), Benghez (Benga, Ördög), bibaxhoz (bibas, balszerencse) és mulohoz (jó szerencse), illetve a különböző talizmánokhoz és amulettekhez, évszázadok óta kétségbe ejti a keresztény térí44