Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"

munkára, akkor az Sanyi volt. Ezen én sokat gondolkodtam, mert zseniális fordítónak tartottam, most is annak tartom. Ha valaki értheti Mallarmét Magyarországon, az éppen Weöres Sanyi. Emellett senki nem jobb versfordító, mint ő. Ráadásul éppen olyan is, mint ő. Pontosabban, Sanyi nagyon sokféle. De az egyik oldala éppen Mallarméhoz áll közel. Ezek mind igazak, de ha valaki nem tudja, hogy pontosan mi van az eredetiben, és milyen szintaktikának engedelmeskednek a versei, akkor lehetetlen megoldani. A nyers- fordítás pedig ebben az esetben nem segítette kellőképpen. Egyébként egy kiváló magyar irodalomtörténész készítette a nyersfordítást, de anélkül, hogy nevét mondanám, vagy sérteni akarnám, szerintem ő sem érzett rá maradéktalanul Mallarmé stílusára, mondatfűzésére. Ahogy mondani szokták: nem volt rá füle.

Nyersfordításból amúgy is nehéz dolgozni. De látható, hogy Sanyi a legtöbb esetben nagyon magas színvonalon megoldotta. Ha valaki érti, és okosan meg tudja magyarázni, hogy mi és hogyan történik a verstestben, amelyet szétszed az ember, akkor nagyszerűen lehet dolgozni. Akkor. Ideális esetben. De ha nincs ilyen, aki ezt meg tudja magyarázni, akkor a fordító nem tudja, hogy mit kell fordítani. Érti a mondatokat, érti a szavakat, de abból önmagában nem lesz vers. Ilyen esetben az ember teljes tanácstalansággal vág neki a munkának. És amit úgy elképzelhet magának a szavakból, abból épít fel valamit.

Visszatérve az előbb idézett karácsony utáni levélre, Sanyi részletesen beszámolt a versritmussal kapcsolatos kísérletezéseiről. Néha oldalakon keresztül rögtönözte a variánsokat. Olykor meg is magyarázta, hogy mit miért tesz: „A versformával az a tervem: a versmértéket nem kezelem többé sematikusan,

45