Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"

Sanyival többször felkerestük Füst Milánt, sok időt töltöttünk Illés Árpá- déknál is. Ebből a társaságból én voltam a legfiatalabb; Gabi idősebb nálam három és fél évvel. Sanyi még többel.

LP: O 1913 nyarán született.

SGY: Akkor hét év van közöttünk. Én ’20-as vagyok.

LP: Ha már Devecseri Gábor szóba került, hadd mutassak meg néhány neki szóló Weöres-dedikációt! Devecseri könyvtára a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolára került. Ott másoltam le őket: A kő és az ember: „Gabinak Sanyi. ” Ez a dátum nélküli ajánlás azért érdekes, mert mellette idegen kéztől van a kötetről egy kemény hangú megjegyzés. Nem tudom, kié lehet.

SGY: Megnézem. Gabi írását jól ismerem. Biztosan nem az övé. Nehezen tudom olvasni. Hogy van? „Rokonszenves, infantilis, fiatal költő. Többet álmodik, mint tud. Inkább kamasz, mint ravasz, ami kell.-” Ezt nem értem. Nem tudom tovább. Ami alatta van, nem is igen olvasható. Itt lejjebb: „A ritmika még nem elég. ... Sok az áltudós nyegleség.” Ezt nem Gabi írta. Nem hiszem, hogy bármikor gondolt volna róla ilyet. De az írása sem hasonlít az övére.

LP: Itt az Elysium dátum nélkül: „Devecseri Gabinak szeretettel Sanyi.” és A fogak tornáca is: „Devecseri Gabinak szeretettel, Sanyi. 1947. jún. 6.”

SGY: Mondom, ez is bizonyítja, hogy akkoriban jó barátságban voltunk, aztán egy időre eltávolodtunk, de ez hosszabb, komorabb történet.

LP: Ezek szerint, ha valaha készül egy teljességre törekvő Weöres-levélki- adás vagy kritikai kiadás, ahhoz érdemes lesz átnézni a Devecseri-hagyatékot.

SGY: Feltétlenül. Azt ugyan nem tudom, mi őrződött meg, mi kallódott el belőle, de elvileg sokat levelezhettek ők is.

LP: Hadd kérdezzek rá most egy versre! Nem is egyre, hanem kettőre. Csupán a címük azonos: „Harmadik nemzedék”. Weöres Sándoré 1937-ben jelent meg a Nyugatban. Külön érdekessége az ottani közlésnek, hogy nem a versek közt helyezték el.

SGY: Hanem?

LP: Mivel ez egy irodalmi vita része volt...

SGY: Persze. Sanyi Halász Gábornak válaszolt. Ezt tudom.

LP: A vers a Vita rovatban kapott helyet.

SGY: Ez érdekes, nem emlékeztem rá. Lehet, hogy Sanyi „Haimadik nemzedék”-ét csak kötetben olvastam.

LP: A Teremtés dicséretében jelent meg. Szeretném megkérdezni, hogy van- e valami rokonság, összefüggés Weöres verse és a Palimpszesztben kiadott „Harmadik nemzedék” között?

SGY: Az első válaszom az, hogy nincs. Pontosabban, ha jól emlékszem, a versem írása közben nem gondoltam a Sanyiéra. Persze azt jól ismertem, kitűnő, szellemes, bölcs versnek tartottam. Ma is szeretem. De tudatosan nem kívántam rájátszani. Én az előttem járókról akartam benne írni. Arról az élményről, amelyet az ő költészetüktől, személyüktől kaptam.

LP: Azért érdeklődöm, mert a nyilvánvaló különbségek mellett feltűnnek a rokon vonások. Weöres verse tele van védekezéssel, öntudattal, kihívó érveléssel, iróniával. És a végén egy szép hitvallással, a szépség lázmérőjének nevezett hátgerinccel.

42