Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"

Pécsre, az ottani könyvtár szervezéséről írt nekem egy levelet 1941 őszén. Nem túl nagy lelkesedéssel. Nem is bírta sokáig azt a kötöttséget.

LP: Hadd térjek vissza A kor ellen címiá kötetre! Miért küldte el neki, pontosabban: miért neki küldte el első könyvét?

SGY: Én korán kezdtem olvasni Sanyi verseit, és azok nagyon izgattak. Vele kapcsolatban első nagy versélményeim közé tartozott a Levél Füst Milánnak, aztán a Shakespeare-ről és Velázquezről írt szonettje és persze kitűnő pamf- letje, a „Harmadik nemzedék”. Sokra becsültem, talán nem túlzás, hogy a legtöbbre. Egy fiatal költő egyébként sok mindenkinek elküldi, elküldené a verseit. Szóval nem csupán neki, hanem neki is. Azért én olyan sok költőt nem kerestem meg. Többnyire azoknak dedikáltam a kötetemet, akikkel személyes kapcsolatba kerültem. Korán jelentkeztem írásaimmal, és a fél pesti irodalmi életet ismertem. Apám környezetében egészen kis gyerekként találkoztam Kosztolányival, Karinthyval, aztán Babitscsal, Szabó Lőrinccel. Mint tanulmányt és verset író fiatalember, rövidesen József Attilával is. Ismertem Nagy Lajost, Füst Milánt, Tersánszkyt, Radnótit. Fordításaimnak köszönhetően rövidesen kapcsolatba kerültem Szerb Antallal; a Szép Szó szerkesztőségében futottam össze Devecseri Gáborral. Versem jelent meg a Szép Szobán, a Nyugatban, később a Magyar Csillagban is. Három könyvet adtam ki a háború alatt. (De nem akarok sokat beszélni magamról. Ezekről az irodalmi kapcsolatokról, barátságokról több alkalommal is megemlékeztem.) A távolabb állóknak nem küldtem, de Sanyi köteteit, verseit ismertem, szerettem. Természetes volt, hogy küldök neki. És tőle is kaptam köteteket. Alighanem az összes könyve itt van a polcaimon. Arra már nem emlékszem, hogy melyiket küldte először. Lehet, hogy a Medúzát. Bár az későbbi.

LP: Az 1944-ben jelent meg. A beszélgetés elején említett levélben ezt köszönte meg.

SGY: Igen; akkor alighanem valamelyik korábbi lehetett. Később mindegyik kötetével megajándékozott. Majd megnézzük a dedikációkat. Visszatérve a személyes találkozásra, Sanyi körülbelül egy évig tartózkodott itt. Akkoriban sokat voltunk hármasban Devecseri Gáborral. Ok korábbról ismerték egymást. Nagyokat sétáltunk a városban. Kocsmáról kocsmára jártunk. Sanyi már akkor szerette az italt. Vele tartottunk, bár mi nemigen boroztunk. Nem is az ivás volt a fontos. Órákat tudtunk úgy sétálni, hogy közben csak hexameterben beszéltünk. Gabi már fordította Homéroszt, neki ez könnyű volt. Sanyi zseniálisan tudott mindent. Nem dicsekvésből mondom, akkoriban nekem sem jelentett gondot. Ma ezt nehéz elhinni, de akkor gördülékenyen tudtunk így társalogni. Erre úgy emlékszem, mint valami fantasztikus játékra. Rengeteg verset ismertünk kívülről. Ezekkel is játszottunk. Én hosszú ideig minden versemet tudtam fejből, ma már egyet sem tudok. Fantasztikus, hogy felejt az ember.

LP: Állítólag Weöres Sándor is sokat tudott kívülről; másoktól is.

SGY: Micsodát? Hogy ő is tudott. Persze. És valóban másoktól is. Mondtuk is egymásnak. Idősebb korunkban aztán egyre kevésbé. Aztán később már nem játszottuk ezt a hexameteres játékot sem. És valószínűleg hexameterekben sem beszéltünk volna olyan könnyedén, mint fiatal korunkban a Duna-parton.

41