Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"
Lapok az Ómega-füzetből egyik bejegyzését. 1944. március 30-án, a Weöres Sándorhoz szóló levél megírásának napján többek között ezt vetette papírra: „Egyébként hogy mi fog történni velünk? Egyszerű. Semmi olyan, ami emberekkel nem történhetik meg. Mindarra pedig, ami emberekkel megtörténhetik, el kell készülve lennünk születésünk percétől kezdve, és el kell készülve lennünk halálunk percéig. ” (65. o.) SGY: Ez magáért beszél. Sötét idő volt. Közvetlenül a német megszállás után. Kár, hogy erről a bejegyzésről megfeledkeztem. Bevettem volna Weöres Sanyi emlékét is idéző könyvembe. Kiadtam hozzám írt leveleit. (Egyetlen válaszként közöltem benne azt is, amelyiket megtaláltál, és elküldtél nekem.) Ismered? LP: A leveleket a Holmiban olvastam, a könyvet még nem láttam. SGY: Adok belőle. Mit írhatok bele? Irodalomtörténész? LP: Maradjunk a tanárnál, bár azt sem fontos odaírni. SGY: [„Lőcsei Péternek Weöres Sanyi barátomnak >kutatója< - barátsággal Somlyó György 2006február”] LP: Köszönöm szépen. A Csöngére küldött levél megszólítása és az üzenet tartalma azt igazolja, hogy ekkor már barátok voltak. Mikor és hogyan kezdődött ismeretségük? SGY: Azzal kell kezdenem, hogy én nagyon korán jelentkeztem a magyar irodalomban. 18-19 évesen adtam ki A kor ellen című első kötetemet. Ezt elküldtem Weöres Sándornak, aki akkor még nem Pesten élt. [2006 nyarán a csöngei Weöres-Károlyi-emlékházban találtam meg a kötet címlapjának másolatát: „Weöres Sándornak - ismeretlenül is -, igaz nagyrabecsüléssel és szeretettel Bp. 1939. márc. 7. Somlyó György” LP.] Emlékszem, hogy postai lapon válaszolt. Kis sárga levelezőlap volt, előre nyomott zöld bélyeggel. Somlyó György úrnak címezte. Kedves barátjaként szólított meg. A rövid üzenetben magázott, ami ugye ma már nem szokás két fiatalember között. Ezen a lapon megköszönte küldeményemet. Szóba hozta a találkozás lehetőségét, bár bizonytalan volt abban, hogy mikor jöhet Pestre. Ekkor kezdtünk levelezni. Én most már nem tudom, hogy ő mikor végzett az egyetemen, és hogy pontosan mikor költözött fel Pestre. LP: Pécsi egyetemista korában is több alkalommal járt a fővárosban. SGY: Tudom, hiszen Babitsot és Kosztolányit is felkereste, de akkor csak néhány napot töltött itt. Ez még évekkel a mi ismeretségünk előtt történt. LP: Tartósabban akkor költözött ide, amikor doktorálása után a könyvtári gyakorlatát végezte. 1939 novemberében volt a szigorlata. Ha jól emlékszem, 1940-41-ben lakott huzamosabban Budapesten. SGY: Ez akkor lehetett. Már nem tudom biztosan, hogy az Egyetemi Könyvtárban vagy a Széchényiben dolgozott-e. LP: Mindkét helyen volt díjtalan gyakornok; és ahogy erről Várkonyi Nándornak mesélt, elég szoros pórázon tartották. SGY: Ezek szerint nem is tévedtem nagyot. Azt viszont pontosan tudom, hogy abban az időben Pesten hol volt a szállása. Véletlenül éppen abban a házban, amelyikben a nagynénjeim laktak. Nekik divatszalonjuk volt a régi Belvárosi Színház mellett. A Petőfi Sándor utca 6-ban. Miután visszament 40
