Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bálint Péter: Végbúcsúmat tiszta szívvel fogadjátok
A néhány esztendővel későbbi cifra nyomorúság, vagyis hát nyomasztó pénzügyi gondok éppen ezeknek a biztos jövedelmet nem hozó, ellenben mérhetetlen időt rabló kísérletezéseknek és a módosabb betegek elmaradásának volt köszönhető. Szegény jó édesanyám, bár érzékelte, hogy a megcsappanó fizetség okán egyre súlyosbodik a baj, mégsem merte a kelleténél erélyesebben hallatni a szavát tudományába merült apám előtt, aki minden idejében egyedül mesterségének élt. Ez a tudatosság és folyamatos önművelés is családi testámentumom részét képezi; ám bármennyire is fáj, szembesülnöm kell szalmaláng természetemmel. Ellentétben apámmal, hajlamos vagyok félbehagyni, vagy idejekorán félretenni valamit, pedig pálfordulásom előtt néhány nappal még semmit sem kívántam inkább, mint az adott dolog végére járni. Kitartásommal és következetességemmel bajok vannak! Oh, ha csak kicsit is türelmesebb lettem volna némely esetben! Oh, ha nem akartam volna siettetni bizonyos dolgok tragikus bekövetkeztét, egyes érzemények fináléját! S ha már odafordultam egy nemes úrhoz támogatásáért, meghajlítottam a derekamat, legalább ily buzgalommal kellett volna várnom még fényesebb díjamra vagy nagyobb béremre. Késő bánat ebgondolat! A borbélyműhely bérleménye jelentős terhet rótt a családi költségvetésre, egyre többet kellett spórolni a kosztpénzen, a ruházatunkon, de amíg apám élt, csak-csak boldogultunk valahogy: egy vagyonosabb kalmár gyógyításából, egy városi elöljáró fogának ápolásából pótolták a hiányt szüleim. Magam egy életen át nem szűntem meg szűkölködni; nélkülözésem nem hét esztendeig, de háromszor hét esztendeig tartott, s olykor szegényebb lévén a templom egerénél, kilátástalan jövőm elől falun élő barátaimhoz menekültem, ugyanis bennük bizton bízhattam, nem hagytak cserben sohasem. Semmit sem hoztam magammal e világba, s nem is viszek semmit a másikba: földi porsátramat is az utókorra hagyom, sáfárkodjanak vele tetszésük szerint. Azt sem bánom, ha egy kósza ideától indíttatva feltúrják sírhantomat, kiforgatnak a földből, kidobálják csontjaimat végső lakhelyemből, ahogy ezt Rousseau és Voltaire hamvaival szándékoztak tenni, s ki tudja, megteszik-e galádságot megveszekedett ellenségeik, avagy sem. A végtisztességről anyám gondoskodik; viszont sejtelmem sincs, vajon a város megadja-e valaha, miként azt sem tudhatom, hogy a jövőnek századai és azoknak fiai mit vallanak felőlem, azt reményiem, büszkén gondolkodnak rólam: a magyar nyelv és poézis újítójáról. Diószegi nagyapám, pénzügyekben óvatos és beosztó természet lévén, hiába intette kissé könnyelmű vejét: ne hagyja elveszni a jól fizető betegeit, nem figyelmezett rá eléggé, ezért nagyapának mind többször kellett lányát kisegítenie kisebb összegekkel, miket maga is csak hitelből adhatott, mivel megfogyatkoztak a nála ruhát varratni szándékozó régi ügyfelek. A lejtőn nincs megállás - egy idő múltán anyám maga is a Kollégium pénztárnokához fordult kisebb-nagyobb hitelért (apám gyakorta gyógyította a deákokat és pre- ceptorokat, így hát nem vállaltak különösebb kockázatot a kiutalással, sőt, a neves kirurgus lekötelezettjének vélték magukat). Ámbátor e hitelekért, de 56
