Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bálint Péter: Végbúcsúmat tiszta szívvel fogadjátok
Az ég alját piros bársonnyal prémezi, S aranyos csipkékkel körűi övezi. Szép bársony burkokból kihívja azokat Az estve még félig bimbó virágokat... vagy: Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Az egész eddigi életemben a rousseau-i kertészkedés és magános töprengés hatotta által; valahányszor emésztő bánat vagy kedvet lohasztó csalódás gyötörte a lelkemet, az irtóztató kegyetlenségre és alantas csalásra kész emberek helyett a növények mellett kerestem és találtam végső menedéket, mézédes vigaszt. Attól fogva, hogy bennlakó deákká váltam magam is, a kon- viktusban gyakorta forgattam levél- és virággyűjteményemet magános óráim alatt, s noha illatuk és színük megfakult idővel, a memóriámban elraktározódott valódi alakjuk életre kelt az áhítatos emlékezés révén, s könnyen teljesítettem a másoknak terhes versírásra vonatkozó kötelességeimet. Nem jelentett gondot magam elé vizionálni egy kies kertet, délibábos alföldi mezőt vagy a nagycserei sűrű akácerdőt, valamely hervadó rózsát vagy hasadó hajnalt, ha a poézist tanítóm ezt követelte meg tőlem. Az antik mythologiából esmért buja istenek és napsütötte tájak, a horatiusi versekben említett olajfás ligetek, s a memóriámban őrzött zempléni völgyek, őzek által látogatott gyertyánosok, bolyongásaim közt felfedezett tiszta források, fatönkökön talált gombák, szőlőfürtöktől roskadozó venyigék egyberingtak, s az én ideál-világom lényegét képezték, miként képezik ma is. Ebben a saját Parnasszusban, magános lévén is tökéletes harmóniában érzem magam, hisz’ sem világi szenvedéseim, sem betegeskedő testem kínjai, sem a nagyravágyó emberek koncért tülekedései, sem ellenségeim ármánykodásai nem érnek el ide. Apám nyughatatlannak tűnt a városbéli, honi és idegen országbéli: Hatvani és Plenk doktorokkal való érintkezésben, miként a növények és magvaik hatásának szenvedélyes búvárlásában is; igaz, kevesebb érdeklődést mutatott a hitélet gyakorlása eránt, noha elhanyagolásával senki sem vádolhatta. (Mily hasonlóságok sorát fedezem fel kettőnk természete között!) Amiként nagyapámtól látta, hogy szívesen írja árkusokra a megőrizni vágyott emlékeit, a család históriáját, több nemzedék cselekedeteit nyomon követve, apám éppoly zabolázhatatlan szenvedéllyel rajzolta gyógynövényeit és az egyes betegségek látható jeleit, írta a praxisa közben szerzett tapasztalatait és élményeit, a különböző füvek elegyítésének arányait egy bőrbe kötött lapok százaira, hogy a kései utódokra testálhassa tudományát. „A dokumentumok megőrzése nagyon fontos: a jelenvalóknak és az utódoknak egyaránt, hogy fellapozható és 48
