Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Géczi János: Amíg lehet

sárga hajpánttal és olyan drága sportcipőkben, amely másnak, máshol több heti keresete.

A Musées Royaux s’Art et d’Histoire most a prekolumbán kultúrának szentel egy kiállítást. Korábban 'bibét volt a tárgya. Tavaly meg a Transzszibériai Expressz útvonala. Nem mondhatom, hogy olcsók lennének e tárlatok, s nincs is oly sok látogatójuk. Magam, aki megrögzött tárlatjáró vagyok, amióta észrevettem a plakátokat, morfondírozom, ugyan a teljes napi étkezésem árán betérhetek-e a kiállítás termeibe, vagy nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Egyelőre a parkot járom, található benne néhány Meunier-szobor, s igyekszem velük megelégedni. Amúgy Etterbeckben, a lakás környékén további két Constantin Meunier-szobrot is felfedeztem már, az egyik előtt álló virágdézsából földet hoztam a szobában senyvedő növényke gyökereire. A belga szobrász realisztikus szobrait mintha igencsak kedvelnék erre - meglehet, ez az, amit elviselhetőnek, a brüsszeli közízlésének megfelelőnek tartanak. Ámbár igaz, hogy e szoborműveket a mester életében állították fel, II. Lipót uralkodása alatt, amikor a belga függetlenség ötvenedik évfordulóját nagyszabású, reprezentálásra szolgáló épületekkel tették emlékezetessé.

Brüsszel minden kétségen felül állóan legszebb parkja a botanikus kert. Ügy tíz kilométerre terül el a szív alakú centrumtól, északra, már a körgyűrűn kívül, de közel az Atomiumhoz. 1826-ban helyhiány miatt helyezték át városon kívülre a növénygyűjteményt. Meisében valódi botanikus kertre számítottan, részben sok-sok parcellában nevelgetett, feltáblázott növényre és nem egy, a természeteseket utánzó életközösségre. Azonban egy hatalmas, vaskerítéssel körbefogott angolparkban találom magamat, ligetekkel, hatásosan kialakított facsoportokkal, színes foltokkal, sok tóval, melyekben mindenféle vízi vadmadarak élnek, köztük a nagyobb méretű, gonosz tekintetű, összeférhetetlen természetű lilikek is, az egyik tó közepén romantikus kastély, máshol a bécsihez és a budapestihez ugyancsak hasonlatos pálmaház, s egy orangerium, amelyben önkiszolgáló étterem üzemel. A parkban a növényfajoknál több emberegyed nyüzsög, elegáns, ezüsthajú és reszketeg kezű hölgyek, a pohár barna sörüktől megkótyagosodó, gomblyukukba virágot tűző, gavallér, vénségesen vén urak totyognak, botoznak, araszolnak és kerekeznek, a magam ötvenkét évével biztosan a legfiatalabb látogató voltam. B. pedig, a maga negyvenkettőjével, a másik.

Az orangeriumban nagy írisz-, kövirózsa-, hortenzia- és áfonyagyűjtemény nevelkedik, de minthogy az ősz derekán járunk, lecsupált gallyak, barna levelek, leszáradt virágszárak fogadnak. A gólyaorrokból, pedig ugyancsak érdeklődöm újabban irántuk, kettőt, ha látok. A rózsákból se többet, a floribundák némelyike virágzik itt-ott. A kert könyvesboltja azonban kitűnő. Húsz évvel korábbi szakkönyveket éppúgy lehet vásárolni, mint a két hete kiadottat, s ismeretterjesztő művekben sincs hiány. Órát kotorászunk a rózsa-kötetek között, nagyon áhítozom Besler későreneszánsz florilegiumának hasonmás kiadása után, de végül két másik könyv tulajdonosává válók, Phillips és Rix rég óhajtott, a ma sikeres kertészeti fajtákat bemutató alapkönyvéé s egy, a mindennapi virághasználatot bemutató, bosszantóan túlillusztrált művelődés- történeti kiadványé.

31