Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Varga Virág: A Lányka és a Csónakos

nyálkássá, csillogóvá nyalja az eső a sziklák csipkés láncait, és csapzottá az eszméletet.- Hogy hívják hűtlen társad? - kérdi a Csónakos - Rögvest ladikom utasának hívom, nem restellek majd evezőmmel szolgálni gyors partra értének.

A Lányka a csuklya mögé pislant a Csónakos arcát, személyét kitudni. Amul a kisleány, nincs ott - csak a semmi. Felel hát neki:- Nem kívánom társadul szerelmem, gyorsfordulású sajkádat nem nehezítem e nyűgös teherrel, hisz érzéseim viharába kerülve úgyis visszatérne hozzám bármely alakban kedvesem. Hanem, hadd lépjek hát magam ácsolt lélek- vesztődre távolodva tőlem születésemnél is messzibbre múltam partja, hogy mire átalérnél velem túlra, nem lenne többé, ki csónakodból kiszálljon már.

Hallgat az Evezős, mint ki szónál jobban ismerni véli az eljövendő legkisebb

pillanataiban rejtőző cselekedeteket. Még a vihar is belécsitul hallgatásába. Ernyedten fekszenek földre a nyírfák szálkássá zúzott nyársai, tépetten és mozdulatlan áll a légben a legutolsó levél is, a vizek háta kemény- nyé domborul, akár egy örökké tartó őszben.

A Lányka körültekint. Miféle égi vagy pokoli kéz szakította ki a legutolsó bogár testéből is annak dúcolt elméjét, hogy öntudatlan egyhelyre van ítélve lábuk legapróbb íze? Mily varázs- zsal sújtottan várakozik szellőre a fűszál? És mi átok köti a hegyhez kaviccsá kisebbedéit szikláját, hogy onnan soha többé aláhullni ne legyen képes?- Halandó múlásának elébe mehet - szól végül a Csónakos -, gyermeki fővel alkothatja meg csupán még legbátrabb, égre törő hadicseleit is, mert azt a végzet halasztani nem rest majd évnyire, olykor évszázadnyira, vagy könnyeden tehet éppen sohatörténtté. Hol én vagyok a kormányos, sajkám számolatlan fordul e két part kikötője között, míg utoljára utasomnak felfogadlak, akkor azonban félelemtől elfeketült szívvel kerülnéd csónakomat. Van mi múlásodat is felülmúlni képes, Leányka, kiürítvén elmédnek raktárát, hogy kifogyván a világból, emlék nélkül semmi között matasson vacogó eszméleted. Hát ha valami, ez legyen sorsod jussa.

5