Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)
Azt hiszem, ez nyilvánvaló - nyugtattam meg. Ennek igazán örülök - mondta. Úszott még két kört, hancúrozott a többiekkel, majd ismét visszakerült oda, ahol én lógattam fejemet a víz fölé. Bella - szólítottam meg ismét. Hallod-e, Bella... Úgy nézett rám, mint aki kísértetet lát. Ismerjük mi egymást? Ne szórakozz már velem. Hát nem az előbb mutatkoztam be? Igazán? És hogy hívnak? Ismét megmondtam neki. Nagyon örvendek. Végtelenül örvendek az ismeretségnek. Nagyon-na- gyon örvendek, hogy megismerhettelek. Arra nem emlékszel véletlenül, hogy engem hogy hívnak? Fölegyenesedtem és elindultam, egy ideig még hallva az aranyhal hangját a vízből, amint áradozott, hogy ismeretségünk mennyire boldoggá teszi. 6. Jelek az erdőben. A gólyák Egy filozófus nedvesen ragyogó festékkel színes jeleket fest a fák törzsére és a kövekre az erdőben. Ez a mi erdőnk jókora, tökéletesen kerek, úgynevezett feleki gömbkövekkel van tele, amelyek kíváncsiságot és mohóságot ébresztettek az emberekben. Gyakorta megtörténik, hogy a városiak, főleg az újonnan betelepültek, éjszaka kijönnek az erdőbe és csákánnyal széttörik a mohával benőtt titokzatos köveket, hogy lássák, nincs-e drágakő a közép???ükben, vagy hogy egyáltalán mi van ott. A filozófust úgynevezett politikai okoknál fogva távolították el a katedrájáról.- Mit csinálsz? - kérdeztem az embertől, aki jelzéseket festett a fák derekára.-Jeleket helyezek el az erdőben.- Hogy hívnak? Kivette pemzlijét a festékkel teli vödörből és fáradtan megtörölte vele a homlokát:- Zádornak.- És miért csinálod ezt?- A jelek mutatják az ösvényeket, amelyek vagy bevezetnek az erdőbe, vagy kivezetnek onnan.- Nincs tele a világ amúgyis jelekkel?- De igen, mert túl sok őrült festett össze-vissza mindenféle jelet mindenhova.- S ha így van, nem hiábavaló, amit csinálsz? Kék szeme még a homlokára mázolódott jelnél is erősebben fénylett:- Ez csak akkor fog kiderülni, az egésznek csak akkor lesz mérlegelhető az értelme, amikor már mindenki, aki ezeket a jeleket látta, meghalt. Egy lépéssel annyival is közelebb kerültünk ehhez a pillanathoz, hogy a szeszgyárban tegnap halva találtak egy gépírókisasszonyt, senki nem tudja, mi történhetett vele, de egy csöpp vér sem maradt a testében benne. Hosszas készülődés, végtelen cihelődés után ma útra keltek a gólyák. 254
