Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)
Visszajövünk - kelepelték felénk biztatóan. De akkor miért mentek el? - kérdeztem. - És hova? Afrikába. Ott olyankor is jó meleg van, amikor itt nagy hideg lesz. Akkor meg miért nem maradtok ottan? Azért, hogy újra találkozhassunk veletek. És miért ne találkozhatnánk Afrikában? Miért ne? - felelték. Viszont amikor a vadlibák húztak el fölöttünk, fent a levegőégben, akkor végig a libaketrecekben roppant nyugtalanság támadt. Mert habár mindenik rabliba szárnyát elmetszették az őrök, e csonka szárnyak verdesésének hangja most betöltötte a telepet, miközben mindannyiunk szívét érthetetlen melankólia járta át, egy barátom kifejezésével élve. Hűvös, csillagfényes éjszakákon libasorban, lábujjhegyen, indiánok osonnak keresztül az Alpesek gerincein. Lovakat vezetnek kötőféken, úgy surrannak át a rézsútos tisztások füvén, puskáik csövébe tűzve hosszan leng utánuk az árvalányhaj. Még szárnyra sem keltek a gólyák, még ott kelepeltek és tollászkodtak és készülődtek, s míg egyikük-másikuk próbakörökkel igyekezett siettetni az indulást, egyszercsak előbukkant egy csapzott, lódenkabátos pasas és azt süvöltötte feléjük: ... ti hallgattok? elkészültök innen? majd hozzáfűzte, hogy Ott nem értik a ti nyelvetek... Sok mindent mondott még, lamentáló, érdes, sértődött hangon - azt például többször is megismételte, hogy Fiaim, csak énekeljetek! - aztán eltakarodott. 7. Az ekhós szekér. A fiúk. Egy paraszt járja a környéket, ekhós szekere bakjáról mintha nem is érdekelné, merre viszik lovai. Ez a ponyvás szekér talán egy cirkuszé lehetett valaha, azért hiszem, mert csodálatos színekkel egy különös képet festettek a ponyvára valaha. Rengeteg harcos vonul és gyülekezik lóháton és mintha egy üstökös húzna csóvát az égen. Senki nem tudja, miért olyan egykedvű a paraszt és hogy mi van a szekéren a ponyvavászon alatt, vagyis, hogy mit szállít és hova: kendert? fegyvereket? cukorrépát? boroshordót? koporsókat? 255
