Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)

LAPOSTETU FEL MŰKŐKÉ ÚTÉPÍTÉSI ZÚZA

— Mi az, hogy lapostetű fel? - krákogott Potrohos. - És mi az, hogy útépítési zúza?

Őreink egy-két havonta megalázó dolgot művelnek velünk: nekünk esnek és kitépdesik a legszebb farktollainkat mint az állatok. A divatházak a megrendelők, elsősorban a kalapszalonok. Tollaink egyébként újra kinőnek, de ez a rendszeresen ismétlődő baromi erőszakoskodás nem tesz jót az önbecsülésünknek egyáltalán.

Van ezekben a lidércekben valami kísérteties - ezzel fordult ma hozzám Maxikó, de leintettem.

Azt állítja, többször is találkozott velük. Nekem még egyszer sem volt szerencsém hozzájuk.

Potrohos, ha elment otthonról, régebben mindig le szokta volt engedni az anyját a gémeskútba, nehogy elkóricáljon vagy valami galibát csináljon. Egészen addig, amíg aztán egyszer úgy berúgott a sztrimbai búcsún, hogy csak három hét múlva tért magához.

4. Az aranyhalas medence

Tegnap feltöltötték az irodák előtti kis medencét vízzel, s ma már jópofa apró aranyhalacskák úszkálták benne, köztük egy jól megtermett, legalább kétkilós példánnyal. Úgy tündökölt, nedves ragyogással, mint valami vízalatti napfelkelte, lehetetlen volt csodálat nélkül nézni rá.

Odaóvakodtam a medencéhez, s mikor ez a bizonyos aranyhal már hatodszor körözött el az orrom előtt, megszólítottam. Úgy nézett rám, mint akit meglep, hogy ott vagyok, pedig már jónéhányszor találkozott a tekintetünk. A rádióban a Los Machucambos együttes új lemezét játszották. Bemutatkoztam az aranyhalnak. És téged hogy hívnak? - kérdeztem, látva, hogy magától nem mondja meg a nevét.

Szabódva pillantott rám.

Nem is tudom... azt hiszem, Erdélyi Bellának - felelte bizonytalanul. - Vagy Blankának.

Úgy látom, jól érzitek magatokat itt nálunk - próbálkoztam tovább társalogni.

Úgy gondolod? - kérdezte őszintén aggodalmas arccal. Kezdett olyan gyanúm támadni, hogy a hal ugrat engem.

253