Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)
Végezetül felhívnám az etológusok figyelmét azokra az új adatokra e szövegben, amelyek a struccok társaslélektanával és viselkedésével kapcsolatos ismereteinket bővítik. Hasonlóképpen fontosak lehetnek a történészek, különösen a kincstörténészek számára azok az utalások a struccok naplójában, amelyek esetleg nyomra vezethetnek az úgynevezett de la Borda oltáriszentség sorsával kapcsolatban. Mint ismeretes ugyanis, Jósé de la Borda, aki a 18. században a földkerekség leggazdagabb embere volt, a mexikói érseknek adományozta a római katolikus egyház történetének legértékesebb oltári- szentségét. A színarany napkorongot több mint négy és fél ezer gyémánt ékesítette, közel háromezer smaragd és több mint félezer rubintkő. De la Bordának nem hozott szerencsét az adomány: koldusbotra jutott, leszármazottai kihaltak, és az oltáriszentség eltűnt, amikor a francia intervenciós hadsereg egy lovasszázadát 1861-ben a katedrálisban szállásolták el, lovastól. Ennyit kíván előre bocsátani az olvasónak a szerző. Az aktatáskában talált találtszöve 1. Első feljegyzés Mi a jóúristent keresünk mi itt? Mit keresünk ezen a telepen mi, struccok? Mit keresünk ezen az éghajlaton? Nem mintha a nyár nem volna elég forró és elég hosszú. Nem mintha nem futkoshatnánk annyit, amennyi éppen belénk fér, nem mintha a telep nem volna elegendően tágas. Széliében és hosszában is meglehetős, és kellően köves ott, ahol kövesnek helyes lennie; és egyáltalán, állítható, hogy megfelelően napos is, és füves és árnyékos meg homokos és bozót is akad, s még fák is nőnek, ha nem is éppen pálmafák. Jól fűtött ketrecekben húzhatjuk meg magunkat, amikor nyirkos, deres, darás, esős, zegernyés, havas vagy fagyos napok köszöntenek be. Sohasem éhezünk és az idősebbek arról panaszkodnak, hogy a ragadozókról való tanításaikat mi ifjabb struccok csak annyira vesszük komolyan, vagy annyira sem, mint ők vették volt hajdanában nagyanyóik meséit a mumusokról, tényleg, milyen lehetett egy mumus, és a sárkányokról. Mindez igaz. 249
