Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Bokányi Péter: Az üdvtörténeti elbeszélés
sai akár az Aranykapu. Boldog Salamon király című regény értelmezésének elemei is lehetnének. Annál is inkább, mivel Czakó Gábornak az Aranykaput megelőzően számos műve jelzi keresztény-tradicionalista gondolkozásának nyilvánvaló kapcsolataként Hamvas Béla munkáit (pld. Magyar-magyar szótár, Szótárkönyv, Be avatás-esszék). Az Aranykapu is egyeztethető Hamvas Regényelméleti fragmentumának regényfelfogásával. Hamvas szerint - mint föntebb jeleztük - a XVII. századtól az európai ember története kettéválik: az egyik történet a reális történet, a közösség, a nép, az állam, a gazdaság, a tudomány, története, amely egyre sötétebb úton halad egészen a koncentrációs táborokig, az atombombáig. A másik történet Don Quijote-val kezdődik, azzal a hőssel, aki nem egyezett bele ebbe a realitásba, s külön, saját történetet alapított.8 A XX. századi ember - írja Hamvas - két történettel bír tehát, egy valódi és egy szélmalomtörténettel, egy hivatalos, nyilvánossal és egy privát, illegálissal. A külső történet, a nyilvános az, amelyet történelemnek hívnak, a másik - ettől tökéletesen függetlenül - a regény. A regény hőse pedig a személy, aki nem pusztán önnön boldogulásáért, önnön üdvéért csatázik, mint az individuum, hanem az igazság hordozója a külső, kollektív, a nyilvános valósággal szemben.9 Az Aranykapu című regény - maradva a hamvasi terminológiánál - személyes üdvtörténetként olvasható. A fellelhető történeti források közül Czakó Gábor azokhoz igazítja regényének történetét, amelyek eleve ebben a horizontban látják Salamon király életét és halálát. A történettudomány Salamont mint a legkalandosabb sorsú uralkodót értékeli, akinek élete gyakran önnön döntéseitől függetlenül, máskor önnön rossz döntései nyomán futott vakvágányra - szerencsétlen sorsú uralkodóként emlegetik, aki méltatlan körülmények közt, a besenyőkkel együtt harcolva, besenyővé válva fejezte be az életét valahol ismeretlenül és névtelenül. Czakó Gábor azonban nem a történetírói szakmunkákhoz fordul, hanem a Képes Krónikához, amely szokatlanul, szinte indokolatlanul hosszan meséli el Salamon uralkodásának történetét, vagyis nagyobb jelentőséget tulajdonít neki, mint a későbbi 242
