Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Ablonczy László:Ámulat és bénulat

ABLONCZY LÁSZLÓ

✓

Amulat és bénulat

GRÁDICSOK A KÉTFEIŰ FE N ÉVADHOZ

„Mi, akik a drámát pártatlan helyről nézzük, tudjuk hogy a többiek egyszerűen nem számítanak, a drámában egyedül Rómeó és Hamlet a létező."

(Hamvas Béla: Arlequin)

I.

Komédiások, utcaművészek, bohócok farsangos tárlatát láthattuk 2004 májusában Párizsban, a Grand Palais-nak a felújítás folytán megcsonkult terében. Századok tekintetében, műfajok változatosságában ismerős, nagy művek és ismeretlen remekek sorakoztak. Picasso Arlequinjei éppúgy előtűntek, mint Jean-Luis Barrault feledhetetlen mimes jelenete A Paradicsom gyermekei című filmben, amelyet sötétített szobában vetítettek. Felfedező erővel is szolgált a monumentális tárlat: megismerhettük például Fernand Perez (1843-1913) Grimaszok és nyomorultak (A csepűrágók) című munkáját, amely triptichonba foglalva, döbbenetes cirkuszi portrésorban a trupp sorsát élénk színekkel-drámai komorságban mutatja meg. Középen a hatalmas sárga dob osztja a képet; balra szinte gyermeklányok ácsorognak, a legkisebb balszélen, ütőkkel a kezében, sírásba fordultán támasztja a színpadot keretező lécet. Jobbra hárman férfiak; egy gnóm hetykén ül a deszkán, középen fehér bugy- gyos ruháján hatalmas piros békával a lisztes képű bohóc áll, s legszélén veres parókában, pirosított orral-kezét mellére fonva, térdnadrágban, tán a direktor mutatja magát. Fönn a magasban karikán két papagáj, s kicsiny kolompok függnek. Szünet volna? Avagy két előadás közötti idill, netán befejezték az estét? Oly mindegy; hivatásuk örömös pillanatairól a csoportkép nem árulkodik. Attrakciójuk változatos, s mégis a nyolcán egyek: ahogyan Hamvas Béla jellemezte Sztravinszkij, Velázquez és Picasso mímeseit: arcukon „ott van a dermedt mosolytalanság” (Arlequin). Pelez 1888 körül festette művét, s a tárlaton látott másik mű, a Kék este, Edward Hopper (1882-1967) hökkenetes clownja pedig 1914-ben született. Egy tengerparti étterem erkélyén három asztal áll. Baloldalon tán egy halász, fején sapka, s cigarettázik, a kép túlszélén estélyi pár: sárga kivágott ruhában a hölgy háttal, szemben a férfi csokornyakkendőben és szmokingban ül. Háttérben az ég kékje és a tenger sötétje éles hullámzó vonalban válik szét; fönn sárga-zöld árnyalatokban lampionok derítik, de nem derűsítik a hangulatot. S lampionos-piros orcával egy hölgy vonul a teraszon át, talán a középső asztalhoz tart, ahol egy szék üres. Ide tekintünk, mert erősen fókuszál: a középső asztalnál hátulról váll-lapja szerint katona formázódik, aki az oldalvást látható, rőtszakállú baszksapkás művészfélével diskurál. Szemben pedig a látomásos figura: pirosra festett szájjal és szemöldökkel, szájában cigarettával, egy fehérruhás bohóc ül. Oly ter224