Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Wlachovský Karol: Találkozásom Hamvas Bélával, Élet borral és bor nélkül
WLACHOVSKY KAROL Találkozásom Hamvas Bélával Életem fiatalabb szakaszában is, amikor már végleg eldöntöttem, hogy az irodalmi érdeklődésem egy részét a magyar irodalomnak szentelem, vallottam az elvet: az információt, az irodalmit is, nem csak az szerzi meg, aki nem akarja megszerezni. Mivel személyesen mindig arra törekedtem, hogy a lehető legtöbb információt befogjam, csak idő kérdése volt, hogy mikor ötlik szemembe Hamvas Béla. Ismert, hogy a Pozsonyi Komensky Egyetemen nem voltam magyar szakos. A hun- garisztikához önmagámtól jutottam el. Tanáraim voltak „a magyar irodalom magántanárai": generációs társaim Kiss Gy. Csaba, Zimonyi Zoltán, Grendel Lajos, az idősebbek közül mindenekelőtt Mészöly Miklós. Kizárólag neki lehetek hálás, hogy személyes kapcsolatokat kötöttem több magyar íróval az idősebb generációból: Ottlik Gézával, Örkény Istvánnal, Mándy Ivánnal, Szentkuthy Miklóssal, az ifjabbak közül Esterházy Péterrel és Nádas Péterrel. Mészöly Miklós hívta föl a figyelmemet az irodalmi folyóiratokra is, amelyeket vidéki egyetemi városokban adnak ki, különösen a Jelenkorra Pécsről. Paradoxon viszont, hogy az én utam Hamvas Bélához nem Mészöly Miklóson keresztül vezetett. Mintha ez az irodalmi gondolkodó nem lett volna akkoriban az Ő érdeklődési területének látószögében* Az emlékezetemben lapozva, eszembe jut, hogy Hamvas Karnevál című regényéről először lelkesedéssel Grendel Lajos beszélt nekem. Ez 1985 körül lehetett, amikor ez a mű megjelent a pesti Magvető Kiadónál. Abban az időben én Grendel Lajossal szinte napi kapcsolatban voltam. Egy épületben dolgoztunk a pozsonyi Mihály Kapu alatt, itt volt a székhelye a Tátrán és a Madács Kiadónak is. A gyakori találkozások ösztönzője volt az az intenzív munka, amit Grendel Lajos regénytrilógiájának - Éleslövészet, Galeri és Áttételek - szlovák fordításán végeztünk, ami szlovák nyelven Odtienené oblomky (1985) címen jelent meg, és az 1986-os év szlovák irodalmi eseményévé vált (Szlovák írószövetség díja az eredeti próza kategóriában, és Ián Holly-díj a fordításért). Ebben az időben jól el voltam látva fordítási témákkal, ezért nem gondolkodtam Hamvas Karnevállának fordításáról. (Ki tudja, mi lett volna az eredménye a szlovák nyelven történő kiadási kérelemnek az akkori Szlovák Könyvkultúra Központban, ahol regisztrálták az összes kérelmet a könyvkiadásokról.) Más volt a helyzet, amikor kezembe került Hamvas következő könyve. Szombathelyen történt a múlt század '80-as éveinek végén. Az Életünk hivatalban lévő főszerkesztője, Pete Gyuri eldicsekedett az Életünk- könyvek sorozat új kötetével. Könyv, vagy inkább brosúra, egyszerűen megoldott kék tipográfiával megjelenített borítóval két Hamvas-esszét tartalmazott: Az öt géniusz - A bor filozófiája. Emlékszem, hogy mindkét esszét egy szuszra elolvastam. Az első, a Kárpát-medence és Pannónia lelki földrajzáról nagyon megfogott, a másik viszont szó szerint fel lelkesített. A téma is nagyon közel állt hozzám, hiszen a Pozsony fölötti és Pozsony környéki Kis-Kárpátok hegyoldalainak száraz fehérboros ültetvényein nőttem föl (Limbach, Bazin, Modor, Senkvice). Rövidesen el is készítettem A bor filozófiájának *Egy régi beszélgetésben Mészöly röviden és hűvösen csak annyit mondott Hamvas Bélával való kapcsolatáról, hogy társaságban „nem lehetett szóhoz jutni mellette”. [A szerk) 210
