Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Wlachovský Karol: Találkozásom Hamvas Bélával, Élet borral és bor nélkül
a nyersfordítását. Közbejött viszont kinevezésem Budapestre a CSSZFK Kulturális és Információs központjának kulturális tanácsosává és igazgatójává. Amíg diplomáciai szolgálatban voltam, a fordítói munkára egyszerűen nem maradt időm. így aztán a Hamvas-esszéfordításom szépen elfeküdt vagy 12 évig, amíg megérett a kiadásra és jóváhagyásra könyv formában. Ez majd csak 2003-ban történt meg a pozsonyi Kallig- ram kiadónál. Az időbeni megkésettségnek annyiban volt haszna, hogy a fordításban semmit nem siettem el, és semmit nem bíztam a véletlenre. Volt időm elgondolkodni egyes fordítói megoldások fölött. Hamvas Béla ebben az esszében a történeti Magyarország borkultúrájába merített bele, vagyis abba is, ami ma az önálló Szlovákia területének bortörténeti hagyományainak része. Ez vezetett engem ahhoz, hogy a fordításban számos helyi megnevezést és toposzt „beváltatlanul" átírjam a szlovák diakritikus helyesírásra, és ne vegyem át a magyar helyesírás egyszerű fordítását. Hogy például a Balaton melletti „Szent-György-hegyi" bort ne lehessen átváltani Pozsony melletti „szentgyörgyhegyire". Élet borral és bor nélkül A BOR FILOZÓFIÁJA - A SZLOVÁK KIADÁS UTÓSZAVA „Aki nem ismeri a bor ösvényeit édeskeveset tud erről az országról". Szappanos Balázs Biztos, hogy Szappanos Balázs (1936-1995) irodalmi kritikus, hosszú évtizedekig a budapesti Európa Kiadó emblematikus vezető szerkesztője, ismerője a bor praktikus filozófiájának, amely szerint nemcsak beszélni kell tudni a borról, hanem tudni kell inni is, egyike e sorok írója első magyar barátainak, aki ismerte a borhoz vezető igaz utat, az alatt a bizonyos ország alatt Magyarországot gondolta. Ezt a Közép-Európa délkeleti részében fekvő országot nem kell bemutatni. Ámbár egy idegen borász szemével látva már kevésbé ismert, szerényen meghúzódva az európai bornagyhatalmak mögött, bár nem lehet megszabadulni a benyomástól, hogy hosszú éveken át mintha maga titkolózott volna, és csak valamivel több, mint egy évtizede kezdett nyitni és fölkínálkozni a világnak. Kétséget kizárva, van mit. Egy ország, amely területileg nem nagyobb, mint némely világhírű szőlőtermelő terület, meglepően széles és sokoldalú termékskáláját kínálja a minőségi boroknak, akár Tokajból délnyugat felé haladunk a Somogyi-dombságig vagy Sopronból dél-kelet irányába, a villányi-siklósi térségbe. „Isten ajándéka” ez ennek az országnak, mert nagyon kevés helyen vannak olyan rendkívül kedvező természeti, talajtani és időjárási viszonyok Közép-Európában, a bortermelés északi küszöbének közelségében. (Zárójelben megjegyezzük, hogy ezt az északi küszöböt Szlovákia kapta hozományába). Északról és keletről a magyar (előtte történeti Magyarország) szőlők a Kárpátok hegyvonulatai által védettek, délről pedig, 211
