Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Weiner Sennyei Tibor: Orfeusz
WEINER SENNYEI TIBOR Orfeusz HAGYOMÁNY, HAMVAS, H U N D E R T W A S S E R „Amikor az idealista Konfu-ce Lao-céhez ment így szólt: Rendbe kell hozni az államügyeket. Lao-ce haragosan azt válaszolta: előbb hozd rendbe a magad ügyeit. Egyetlenegy másik ember sorsának súlyát sem tudod vállalni, hogyan akarod az egész nép terhét magadra venni? És kidobta." (Hamvas Béla) 1. Orfeusz hagyománya Az alvilágba indulunk Orfeusz után, spirális úton a kristály lélek nyomán, kit széttéptek a bacchánsnők, egy eltévesztett húr rossz lefogása miatt, vagy azért, mert csak férfiakat avatott be, vagy azért, mert Eurüdiké utáni bánata az éghez ért. Orfeusz alakját, akárcsak - a vélhetőleg történelmi figura - Orfeusz foglalkozásait többféleképpen írhatjuk le. A sokféleség azonban nem egymással szemben álló, és végképp nem kizáró egymásra nézvést. Ügy tűnik, Orfeusz hagyománya, mítosza, motívumának áramlása érdemben csak akkor vizsgálható meg, ha azt saját lényén keresztül teszi az ember. Pontosan úgy, mint ahogyjézussal teszik ezt a mélyen hívő gondolkodók, ahogy az ő hagyománya, mítosza, szerteáramlásának folyamata által megértik jelen állapotukat, alaphelyzetüket, kiindulási pontjukat. Nem véletlen tehát, hogy Orfeuszt olyany- nyira hasonlítják akár régi gondolkodók, akár újabbakjézushoz. I lamvas Béla igyekezett az Orfeusz-hagyományt alaposan körbejárni, néhány alapnak tekinthető szöveget közreadni, illetve a szellemi hátteret színesen felfesteni, tehát amikor az orfeuszi hagyomány hátterét felvázolom, az ő gondolatait szövöm csupán tovább, azért, hogy a hagyomány korábbi vagy éppen mai búvópatakként feltűnő pillanatait felmutathassam, a bennük rejlő ismétlődést éppúgy, mint az eltérést, de mindenekelőtt saját viszonyulásaim feltárjam önmagam és olvasóm előtt, aki az olvasást, mint meditativ aktust végezve, önmagát tárhatja - ha akarja - föl, mint minden írás által, amely a hagyományt közelíti, értelmezi, ismerteti, szeretteti meg, s szerzőjét kinyitja, mint a tulipánt a reggel. A görög hagyomány magját Hamvas Béla három szerzőre, bár nem biztos, hogy jó őket szerzőnek nevezni, inkább három emblematikus figurára osztja: Orfeuszra, akit Hésziodosz követ s Homéroszra végül. E három lépcsőt, mint mondja, egyben őrzi a Mahábhárata. Míg Homéroszt a lovagi hősköltemény megalkotójának tekinti, „sápadt metafizikának” és pusztán az „élet dicsőítésének”, addig Hésziodoszt már eggyel magasabb szinten érzékeli, „átmenetnek”, melyben a mitikus lovagi kaszt kap főszerepet, s analogikus olvasattal közelít a jelenségvilág felé. Ugyanakkor mindkettő már erősen a történeti és az anyagi 193
