Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szemadám György: A bolond (részlet egy monográfiából)
Bepiszkolom, durva kendő lesz az / Ágyékomon, csomókban fürteim. /így szállók szembe széllel és az ég / Minden dühével, nyíltan, csupaszon. / Példát e tartomány ad a bolondház Koldusiban, kik zsibbadt s elgyötört / Csupasz karukba tüskét, rozmaringszált, / Szálkát, szeget tűzdelnek s rémlete / Alakban rossz faluk, juhásztanyák, / Majorok s malmok körül fúlt hangokon / Majd koldusátkaikkal, majd imákkal / Krajcárt csikarnak, Szegény Turlygood! / Szegény Tamás! Ez mégis valami: / Én, Edgar, semmi sem vagyok.” Másként szólva: a társadalomból kivonuló Edgar úgy dönt, hogy „lenullázza” magát. De öntudatlan balgasága Leart is ebbe a helyzetbe sodorta, amint azt a Bolond oly találóan megjegyzi: „Pompás cimbora voltál, komám, míg komorságával nem kelle törődnöd: most zérus vagy szám nélkül. Én különb ember vagyok náladnál: én legalább bolond vagyok, te semmi vagy.” Ezen a ponton óhatatlanul eszünkbe kell jutnia a tarot-kártya tulajdonképpeni „főszereplője”, a huszonegy számozott nagy arkánum melletti számozatlan, vagy nullás lap, amit Vándornak, vagy másnéven Bolondnak neveznek, s amelynek leszármazottjai a tarokk kártya skíze, a francia kártya jokere - amely az 1860-as években jelent meg először az Egyesült Államok francia gyarmatain, hogy aztán onnan visszataláljon Európába - de még Fekete Péter is. Erről a kivételes kártyalapról, illetve annak a kártyajátékban betöltött szerepéről így ír Maurice Lever: „Közismert, milyen fontos szerepet játszik a bolond figurája a játék világában. Szerepe kétértelmű, mivel a bolond egyszerre van a játék terén belül és kívül. Belül is van - amennyiben kijátssza a törvényt, és aktív elemként vesz részt a játékban. S kívül is — hiszen szerepének lényege a szabály megszegése. A bolond bolond marad: a terv felrúgója, a lehető legtökéletesebb megtestesítője annak, amit véletlennek nevezünk. A játék - mondta Roger Caillois - kiragad bennünket az élet mindennapi menetéből: ’tiszta forma, aktivitás, amelynek célja önmagában van, szabályok összessége, melyeket csupán azért állítottunk fel, hogy legyen mit betartanunk.’ Tehát a bolond építi be a játék szertarásába az előre nem láthatót. O a tetszőlegesen kiválasztott megállapodásrendszerben a szabad rögtönzés. E játékmegállapodáson belül ugyanazt a szerepet játssza, mint a társadalomban: ő a rend megbontója, a szálak összekuszálója. A játékban éppúgy, mint a társadalomban, a szabályok betartásának szentségével a szabály megszegésének szentségét szegezi szembe. O az önmagában nem létező, s mivel önmagában nem létezik, bármelyik lap helyére léphet.” Tehát ez a lap az, amelyik egyszerre kirekesztett és kivételezett, hisz bármelyik másik lap szerepét magára veheti. Mi jellemzi tehát a kártyalapon ábrázolt figurát, annak szerepét, és magának a lapnak a kártyajátékban betöltött szerepét? Mint már volt róla szó, elsősorban is a jellemvonások, a tulajdonságok hiánya. Az, hogy karakterét mindig a körülmények határozzák meg, s hogy önálló karakter híján tetteit csak a mozgás, az út diktálja, amely a lába alatt fut. Számára semmi nem állandó, semmi sem végleges, egyre csak megy, mint a felhők az égen. O a vándor, aki úgy halad öntudatlanul a beavatás útján, mint az ember a vidámparki szellemvasúton, ahol új és még újabb szituációk, 174
