Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szemadám György: A bolond (részlet egy monográfiából)

élethelyzetek, életképek diorámái bukkannak fel előtte. De szó szerint is „szellemvasút” ez: az emberi szellem öntudatra ébredésének, a bevatásnak az útja, amit a tarot-kártya nagy arkánumainak „királyi útja” jelenít meg. Ennek a Vándornak, vagy Bolondnak nincs semmije - hisz ő maga a Semmi, a Senki, a Nulla -, de nem is kell neki semmi, csak az Út, s ezért tökéletesen szabad. Ha a marseille-i tarokk számozatlan, illetve nullás számjelzésű nagy arkánumán látható figura attribútumait sorra vesszük, értelmezése egyre nyilvánvalóbb lesz.

Fején szokatlan - madárszárnnyal és valami szarvszerű képződménnyel díszített - sipka díszeleg, amelyet katonai sisaknak, sőt talán még koronának is nézhetünk. Mindez arra utal, hogy e figurában minden szerep lehetősége ott rejlik. Más ábrázolásokon a fentebb már említett hagyományos, szamárfüles csörgősipkát viseli, amelyen többnyire kakastaréj is van. Ez utóbbi motívum ismét csak a bolond figurájának különös, ambivalens, égi és alvilági, isteni és ördögi kétarcúságát nyomatékosítja, hisz a kakas elsősorban a felkelő Nap állatszimbóluma, ám másfelől a túlvilágra érkező lélek születő szellemi fényének az érkeztét is jelzi mint alvilági lény. Az éberség, de a születés, illetve az újjászületés jelképe, ám egyúttal a pusztító tűzként lobogó elvakult vágyé is. Ha pedig arra gondolunk, hogy ez a bolond-vándor voltaképp minden befolyásnak kiszolgáltatott lény, akkor eszünkbe juthat e kakastaréjról akár még a szélkakas motívuma is.

Goethe Faustja egy közismert néphagyományra támaszkodva - a kakastol- lat az ördög attribútumai közé sorolja, amikor Mefísztó a Boszorkánykonyhában így ripakodik rá annak gazdájára: „Piros dolmányom már nem tiszteled? / Nem ismered fel kakastollamat sem?”

A Visconti-Sforza tarokk e kártyalapjának ábrázolatán, a Bolond fején csak tollak vannak, melyek - akárcsak a madárszárny - a szárnyalás, az égi, isteni világhoz való emelkedés képességét vagy lehetőségét jelzik. A marseille-i tarokk Bolondjának vállát az útra kelők cakkos szegélyű, eső ellen védő ruhadarabja borítja, amelyen éppúgy, mint a szamárfüles bolondsapkán, csengők sorjáznak. Tudnivaló, hogy ezek a csengők a középkorban a fertőző betegek, a bolondok és más - a közösségre valamilyen szempontból veszélyes - egyedek ruházatán arra szolgáltak, hogy közeledőikre felhívják az emberek figyelmét. Ugyanakkor a szibériai sámánok ruházatán a segítő szellemek megidézését és a gonosz ártó erőinek távoltartását várják tőlük. Az Ószövetség szerint a zsidóság főpapjai is arany csengőket viseltek köntösük szegélyén (Kiv, 28, 32 - 33, Sir, 45, 9), s Remete Szent Antal állatának - a disznónak - a nyakában is csengő volt.

A Bolond ujjasát derekán csomós kötél köti össze, ami olyan, mint a vezeklők vagy a ferencesek csuhájának öve. Az övnek - mint a társadalmi státuszt jelző ősi attribútumnak (lásd például a honfoglaló magyarság öweretemek változatosságát!) - ez a lehető legalacsonyabb rendű formája. A kártyalap figurájának kezében az állandó útrakészség jele a bot, hisz még az Ószövetség Istene is azt parancsolta választott népének a kivonulás éjszakáján, hogy bottal a kezében fogyassza el a húsvéti bárányt. (Kiv, 12, 11) Egy másik boton pedig batyu himbálódzik a vándorló Bolond háta mögött, mely motívummal kap175