Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Luzsicza István: Lábunkon turistabakancs
3 3 LUZSICZA ISTVÁN Lábunkon turistabakancs hol mikor és hogyan fordult ki alólunk az út már magunk sem tudjuk és mind másképpen emlékszünk az utolsó turistajelzést tán egy tölgyfa törzsén láttuk bár emberemlékezet óta a tölgyerdőt járjuk s nem is akar mindenki visszatalálni hozzácsapódunk inkább vadidegen jelekhez ki tudja honnan jövő merre vezető járatokhoz vadnyomokhoz és utoljára betyárok járta ösvényekhez letört ágak széttiport bozótok porló patakmedrek mutatják az irányt s letört ágak széttiport bozótok porló patakmedrek jelzik aztán ottjártunkat olykor egy-egy tisztáson irtáson megpihenünk elpihegünk egy kis dombra lecsücsülünk előszedegetjük maradékainkat kulacsainkban a víz poshadt szendvicseinktől fogunk vásik a kenyér száraz a vaj avas a párizsi szaglik de szokva vagyunk - ami van s amíg van addig használható az is untig elég ha csak clhisszük s mondogatjuk: lesz még táplálóbb is - még ha nem is hisszük és ami van s amíg van addig részünkké válik mint hátunkon az átcsapzott hátizsák mint lábunkon a turistabakancs ha talpunk szét is foszlott benne mint botjaink a folyvást eltörő és újból lehasított husángok de majd csak megleli valamelyikünk a jelzésünket majd csak megleli valamelyikünk a tiszta friss forrást s ha nem hát csak tör valamelyikünk új csapást csak fakaszt valamelyikünk vizet akár a sziklából is mi meg addig is letesszük fejünket valahol a sűrűben ha megint itt esteledik ránk mint ahogy emberemlékezet óta 167
