Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia

désének alapját. Továbbá, éppen ez a semmitmondás vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy a regény voltaképpen nem akar mást, mint hogy az olvasó kilépjen beló'le, lemondjon az olvasásról, és a semmitmondó, lényegtelen szövegek helyett a valóságos mondatok keresésére figyeljen, vagyis az olyan közlésekre, amelyekben a létre vonatkozó legmélyebb ismeret és tudás nyílik meg. Ilyen valóságos mondatokat idéz Patmore BEEL MATATItól, aki a regényben egyszer sem jelenik meg, sőt még Patmore sem találkozott vele soha: szavai a tanítványa, PADDON L’EGGUENTIEU közvetítésével jutottak el hozzá. Beel Matati tanításai között olyan is van, amelyik a nyelvre vonatkozik.- A dolog sokkal egyszerűbb. Semmi eszköz. Semmi közvetítés. Beel Matati eg}7 szót sem írt, és meghalt anélkül, hogy írni-olvasni megtanult volna. Az irattárat, mint mondta, nem óhajtotta gyarapítani. Ritkán beszélt. A nyelv, mint mondta, csak abban az esetben hiteles, ha egymáshoz hasonlók között hangzik. Mihelyt az egyik a másik fölött vagy alatt hiszi magát, az egésznek vége. Egyetlen ember teljesítette ezt a követeimén}7!, akiben nem volt se szégyen, se gőg.- Ki volt az?- Názáreti koldus és csavargó. O maga szintén nem írt, de tanítását följegyezték.- Úgy - válaszolt Patmore. - Az egész felfordulásból az egyetlen, akit komolyan lehet venni. (23)

A názáreti csavargóra való hivatkozás a Mágia szútrát juttatja eszünkbe, hiszen ebben az esszében állapítja meg Hamvas, hogy a normális élet mintáját, az életterv alapsémáját az evangéliumokban kell keresnünk. Beel Matati, Paddon és Patmore azt a szellemi hagyományt képviselik a regényben, akik a koncentráció és a meditáció gyakorlásának köszönhetően képesekké váltak arra, hogy a „káprázatból”, a lényegtelennek látszó evilági (sőt túlvilági) felfordulásból kiszűrjék a magasabb értelmet. Paddonról és Beel Matatiról csak beszélnek a regényben, ők maguk nem vesznek részt a cselekményben. Helyesebben éppen a hiányuk irányítja a narrációt: a legelső bonyodalmak egyike ugyanis Paddon l’Egguéntieu alakjához kapcsolódik. Törvénytelen gyerek lévén Paddon származása teljesen homályos, még az édesanyja sem tudja biztosan, hogy lehet a fiú apja. A regényben az egyik leglényegesebb szál éppen az apa utáni nyomozás lesz, ami lényegében az istenkeresésnek felel meg. (A vér szerinti apa ismeretlensége ugyanakkor szintén krisztusi allusio.)

A regényben többször esik szó arról is, hogy mi okozza a nyelvvel szembeni alapvető bizalmatlanságot: a nyelv azért vált hiteltelenné, mert a szavak jelentése megváltozott, így a szótár elérvénytelenedett:

O, a szavak, a szavak! Nem hiszek többé a szótárnak, amióta a jog azt jelenti, hogy aki többet hazudik, kiverheti a fogát annak, aki kevesebbet... (117-118)

Újabb utalás ez arra, hogy a békességet, az igazságot és a normális életrendet a szövegekből kilépve kell keresni, mivel a szavak áttekinthetetlen politikai manipulációkat szolgálnak (lásd a regény diktatúrákról szóló epizódjait). Végül, a nyelvvel együtt a könyv mint forma szintén érvényét veszítette, hiszen ahogyan Patmore fogalmaz: a könyv alkalmatlanná vált arra, hogy a problémákkal megbirkózzon, és a helyzeten tulajdonképpen csak nehezít, mivel „a válságot csak kifejti, de nem oldja meg” (311).

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy az erősen írás- és szövegellenes kije149