Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
lentések dacára hogyan és miért születik meg mégis a mű. Ennek megválaszolása előtt azonban nagy vonalakban át kell tekintenünk a történetvezetés főbb mozgatórugóit. A bonyodalmak rendje MOTÍVUMOK ÉS ÉRTELMEZÉS A regény a kiinduló szituáció felvázolása után már a második oldalon áttér egy retrospektív kitérőre. Ennek az első kitérőnek paradigmatikus jellege van, hiszen a Szilveszter szerveződésének alapvető mintáját vázolja, ami nem más, mint hogy egy kezdeti abszurd szituációból egyre nagyobb képtelenségek egész sorozata kerekedik ki, a cselekménybe mind több és több szál kapcsolódik, ezáltal mindössze néhány oldalnyi szöveg esetében is az összefüggések bonyolult hálózata alakulhat ki. Vizsgáljuk meg részletesebben, hogyan is történik ez. A regény első kitérője arról szól, hogy a normandiai partraszállás idején a bárfőnök Patmore segédje a festőművész THEOCLODINI volt, aki meglehetősen szokatlan képeket festett (pl. Fehér seggek az éjszakában), ezek azonban mindig valamilyen komoly elméleti megfontoláson alapultak. Ilyen teória volt többek között, hogy a 192-es a tökéletes szám. Ez a szám ezután visszatérő motívuma lesz a regénynek, a legváratlanabb helyeken tűnik fel. Theoclodini másik elmélete, hogy fekete szín voltaképpen nem létezik, amit feketének látunk, az a lilának, a zöldnek vagy a barnának egy végtelenül sötét árnyalata. Ez tehát a kitérőben az alapszituáció. A bonyodalom azzal veszi kezdetét, hogy egy szakfolyóirat CAPETAN D’ARRIGO nevű szerzője megkérdőjelezi Theoclodini elméleteit, és a festményeiről szigorú kritikát ír. A vitába ezután mások is bekapcsolódnak, a világ legkülönbözőbb pontjairól: tudósok és áltudósok, érvek és ellenérvek hadakoznak egymással, abszurdabbnál abszurdabb elméletek vetődnek fel, végül az olvasó azt veszi észre, hogy a jelentéktelenül induló vita a tudományos élet sziporkázó paródiájává kerekedett. A bonyodalom során újabb alapmotívumok merülnek fel, így például a vita egyik résztvevője a Trubetzkoy-féle térre és reakcióra hivatkozik érvelésében: ez a név többször előfordul a szövegben, általában akkor él vele valamelyik szereplő, amikor vita közben zavarba jön, és nem tud semmilyen elfogadható érvet felhozni állításának igazolása érdekében. (Említettük már, hogy a regény egyik fő szervezőelve az ellentétezés. Figyelemre méltó, hogy a Szilveszter éppen annak a 150