Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia

eszközeihez fordulnak, amelyek olykor valós veszélyeket hordoznak magukban, így sokkal elemibb hatással lehetnek a nézőre.9 A diszturbatív művészet arra törekszik, „hogy ismét összekapcsolja a művészetet azokkal a mélyről fakadó erőkkel, amelyekből állítólag ered, s amelyeket egyre inkább elfojtott: regresszív gesztus ez, amely vissza kíván térni a művészet egy olyan szakaszához, amikor a művészet még szinte azonos volt a mágiával” (140). A mesterkéltség és a valóságtól való elszakítottság elleni küzdelemről van tehát szó, hogy a művészet az üresség, a semmitmondás, a puszta dekoráció ellenében újra szert tegyen egy mágikus erőre, amellyel lényében és létében tudja megszólítani közönségét. Danto hasonló célzatot lát Heidegger kései írásaiban.

E kezdet, egy másfajta, elfeledett szellemi állapot újraélesztésének megvan párhuzama a filozófiában is, a kései Heideggernél, aki a Szókratész utáni filozófiát hatalmas tévútnak látta, a Léttel való közvetlen szembesülés elkerülésének - e közvetlen találkozást próbálta azután újrateremteni, olyan írások segítségével, amelyek teljesen szakítanak a nyugati filozófiai hagyományelemzó' formáival. E furcsa, varázsigeszerű szövegek arra törekszenek, hogy az olvasót közvetlen kapcsolatba hozzák elfeledett valóságokkal. (140)

Hamvasnál a nyelv kritikája ugyanezt a célt szolgálja: a degradálódott, mesterkélt nyelvállapot hiteltelen és hamis szavai helyett egy megtisztított, autentikus szavakból álló nyelvet kell létrehozni, amely „mágikus uralmának” köszönhetően értelemteremtő és válságfeloldó hatással lehet a befogadóra (8. köt.: 78). Az írott nyelv esetében nehezebb a helyzet, ugyanis nincs jelen a beszélő személy, aki a beszédet hitelesítő autoritásával a félreértéseket eloszlatná. Emiatt a regényírónak, ha mélyen, létében akarja megszólítani olvasóját, különleges technikákat kell alkalmaznia, amelyek az olvasás gépiességét megszakítják. Az egyik ilyen „kizökkentő” technika a zavarkeltés: ezt a célt szolgálja a Szilveszter fabulájának végletekig fokozott bonyolultsága. Az egymásba gabalyodó szálak, a sejthető, ám nehezen kibogozható összefüggések, a szerteágazó cselekmény komplexitása felkavarja az olvasót, aki ennek hatására kénytelen több olvasói stratégiát mérlegelni: először is természetesen félreteheti a könyvet, ami máris egyfajta érintettségről árulkodik (mert az a könyv, amely felbosszant bennünket, mindenképpen mélyebb hatással van, mint az, amelynek oldalait üres perceink kitöltéseképpen átlapozzuk). Könyvet félretenni restségből vagy bizalmatlanságból szokás: az utóbbi eset azt az olvasót feltételezi, akinek van már némi tapasztalata a rossz könyvekkel kapcsolatban, és a Szilveszter esetében előfeltevése az, hogy az

143