Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
egész bonyodalomnak az égvilágon semmi értelme, kár vele vesződni. Ennél valószínűbb viszont, hogy a felkavart olvasói érzékek, vagy talán a megszólí- tottság homályos érzete arra ösztönzi a befogadót, hogy tovább olvassa a regényt, ha másért nem, kíváncsiságból. Ekkor ismét több megoldás áll a rendelkezésre: egyfelől el lehet olvasni a könyvet anélkül, hogy az ember a szálak kuszaságát megkísérelné kibogozni (az egyes epizódok viszonylag szórakoztató hatással lehetnek, hiszen a regényben szép számmal található humoros és groteszk fordulat); másfelől gyakori visszalapozással, szigorú szoros olvasással és komoly koncentrációval meg lehet próbálni a cselekmény feltérképezését - ez azonban feltételezi az olvasó bizalmát, vagyis hogy a regényt következetesen megkonstruáltnak, tehát a cselekmény bonyolultságát szándékosnak vegye, amelynek a regénybeli történeten, sőt magán a regényen is túlmutató jelentése lehet. Ebben az esetben a regény intenzív elmélkedésre készteti az olvasót, aki ha elég kitartó és türelmes, a regény kivételes megalkotottsága révén felismerhet valamit, ami már korántsem csupán a regényről és az irodalomról szól. Szilveszter - lépésről lépésre Cím, alcím Maga a regény címe is már a kezdet kezdetén elbizonytalanítja az olvasót, ugyanis nem dönthető el egyértelműen, mire utal, mit jelent a „Szilveszter”. A személyneves címadás gyakori a regényirodalomban, így elsőre talán személynévként értjük a címet: várhatóan a főhőst hívják így, gondoljuk. Hamarosan kiderül azonban, hogy a főhőst (ha van egyáltalán) nem így hívják, sőt egyetlen Szilveszter nevű szereplő sem szerepel a történetben. Végül csak a regény utolsó mondatából derül ki, hogy nem személynévvel, hanem köznévvel van dolgunk, és a cím az év utolsó napjára utal. A szilveszterezés konnotációi a mulatság, a vidámság, a szórakozás. Ugyanakkor a szilveszter határhelyzetet jelent, valami réginek az elbúcsúztatását, lezárását, és ezzel egyidejűleg valami ismeretlenre való izgatott várakozást. Mindez csak a mű végén oldódik fel, egy ilyen értelmezéséhez csak ekkor ad támpontot a regény. A határhelyzetre a szöveg többször felhívja a figyelmet, így ez mindenképpen fontos kód az interpretáció során. Bazsányi Sándor szerint a cím „a történet követhetetlenségére és kilátástalanságára utal” (1994: 981), ami elfogadható magyarázat, azzal viszont már nem tudunk egyetérteni, hogy a szerkezet átláthatatlansága „szellem és regényforma összeegyeztethetetlenségének problematikusságára” mutatna rá - éppen ellenkezőleg. A regény alcímét („experimentális imagináció”) a leginkább műfajmegjelölésként érthetjük, és ezzel kapjuk az első támpontot (eligazítást vagy inkább utasítást) az olvasáshoz. Azzal, hogy Hamvas a fikció kategóriáját az imaginációval váltja fel, megkezdi az élet és irodalom közötti határok feloldását, az imagináció ugyanis, mint mondtuk, az életterv készítésének a központi helye, ahol eldől, hogy az ember milyenné alakítja önmagát és sorsát. 144
