Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia

választhatja ki, erre vonatkozóan jó útmutatást kínál a hindu hagyomány dhjá- na módszere.

A dhjána olyan realizáló metódus, amelyet az emberi élet minden területén alkalmazni lehetett. Dhjána-módszerrel meg lehetett tanulni vívni vagy kendót készíteni, ruhát varrni, halászni, nyelvet tanulni, szónoklatot tartani, képet festeni, vagy földet művelni. A dhjána alapelve (gyakorlata), hogy az ember a pneumatikus kezdeményező lényt a cselekvésből kivonja, nézővé, szemlélővé, irányítóvá, bíróvá teszi meg: az animális ember pedig nem tesz egyebet, mint a láthatatlanból irányító szellemi lény utasításait pontosan és egzaktul végrehajtja. A dhjána hallatlan előnye, hogy az ember cselekvésében (munkájában) a mozgató erő nem valamely ösztön, vagy szenvedély (démon), amely vak és indulatos, baromi és értelmetlen, hanem minden esetben a világos pneuma. Az ember, mint a dhjána tanítja, ha dühösen vív, rosszul vív. Csak az küzd helyesen, aki ellenfelére nem haragszik. Ez a távlat. (355)

A kép, amelyet az ember az imaginációjáha helyezett, végül megfogan, és önmagát valósággá teszi: az ember fokozatosan az életképzeletével látott kép mintájára alakul át. A szó ekkor valósul meg az emberben. A világ sokkal nagyobb, mint hisszük, és mint látni véljük: a szükség, a kényszer, a félelmek szűkítik le csupán. Ha az ember felszabadítja önmagát, vele együtt a világa is kitágul.

Szilveszter - bevezető megjegyzések

Bahtyin megállapítása szerint Dosztojevszkij regényeiben nem egy komplex szerzői tudat által egységessé szervezett világ jelenik meg, hanem egyenrangú tudatok és világlátások sokasága: a szereplők beszéde mintegy „a szerzői beszéd mellett” jelenik meg, és sajátos módon kapcsolódik a narrációhoz. Emiatt a monologikus látásmód, a monologikus szerkesztés kánonja felől nézve ezek a művek kaotikusnak látszanak, „heterogén anyagok és összeegyeztethetetlen formálóelvek kusza konglomerátumának” (1976: 35). Ehhez hasonlóan Hamvas Béla regényeit gyakran kaotikusnak, zavarosnak, befogad- hatatlannak, sőt „katasztrófának”' tűnnek, ha nem a megfelelő olvasási technikával közelítünk hozzájuk. A polifonikus szerkesztésmód (Bahtyin), a nyitottság (Eco) és a félreolvasás (de Man) esélyeinek tudatosítása révén egy összetettebb olvasási folyamat válik lehetővé, amely által a „kuszaságok” rendre kisimulnak, és a korábban problematikusnak tekintett regény olvashatóvá és befogadhatóvá válik. Ahogyan a Karnevál befogadásához az olvasó előítéleteinek feladása volt szükséges, Hamvas további regényeinek esetében ugyanígy ráhangolódásra és nyitottságra van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk azt az orientációs pontot, ahonnan szemlélve a dolgok a helyükre kerülnek. Hadd éljünk e helyütt egy szemléletes példával. A római Szent Ignác templom meny- nyezetfreskójának az a részlete, amely Szent Ignác mennybemenetelét ábrázolja, csak egyetlen, a padlón egyébként gondosan megjelölt pontból látható, máshonnét nézve a képet a lényeg láthatatlan (Danto 1997: 107). Ehhez hasonlóan kell lennie a Szilveszter esetében is legalább egy olyan pontnak, amelyből nézve a dolgok a helyükre kerülnek - és nem a szövegen, hanem az olvasón múlik, hogy meg tudja-e találni azt a „márványkorongot”, amely felől olvasva az összekuszálódott cselekményfonalak kisimulnak.

141