Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
Az imagináció az a hely, ahol az emberi lélek üdvtervét látomásában őrzi, és erre a látomásra építi fel életét, vagyis önmagát életterve szerint formálja meg. Az életterv elkészítése tehát nem a szellem műve, más szóval nem ésszerű, spiritualizmusnak helye nincs. De az életterv készítése nem is a test műve, más szóval nem ösztönös, materializmusnak helye nincs. Az élettervet az ember létezési középpontjával teremti, éspedig imaginációjával (életképzeletével). Ez az imagináció nem külön értelem és külön érzelem és külön akarat, hanem a három egysége és középpontja, vizionárius mámor és a kép fölrobbanó villáma végül is elementáris és primordiális teremtő aktus (261). Az életrend megszerkesztéséhez nem elég ésszerű terveket készíteni, hiszen a ráció csekély befolyással tud lenni az életterv megvalósítására. Sokkal erősebb hatást fejt ki az imagináció azzal a mágikus képpel, amelyet az ember belehelyezett, és amelynek realizálását (tudatosan vagy tudattalanul) elhatározta. Ez a kép azért mágikus jellegű, mert a szellemi világból kiindulva átkerül a gyakorlatba, és az ember élete olyanná válik, amilyenné imaginá- ciójában elképzeli. Emiatt végtelenül körültekintőnek kell lenni azzal, hogy mit helyez az ember az életképzeletébe. A Mágia szútra szerint a hiteles létezés megvalósítása csak akkor lehetséges, ha az ember a normális ember képét helyezi imaginációjába, ami nem más, mint az evangéliumi ember. Ellenkező esetben az életterv kisiklik, az ember feldúlt és rendezetlen állapotba kerül, amelyben az emberi lét értékei végül eltűnnek. A kép behelyezése előtt az imaginációt meg kell tisztítani, az esetleges zavaró elemeket el kell tüntetni belőle/’ Ennek módszere nem az elfojtás vagy az elnyomás, hanem annak begyakorlása, hogy az ember dönteni tudjon, melyek az igazán fontos dolgok; vagyis képes legyen megkülönböztetni a látszatot és a valóságtól. Erre többféle technika létezik: a meditáció, a jóga, a taoista és más gyakorlatok. A megvalósulást akadályozó szenvedélyeket az ellentétek felszabadításának módszerével lehet megsemmisíteni: valamely tulajdonsággal szembe annak ellentétét kell helyezni, hogy a kettő egymás hatalmát kiolthassa. REALIZÁLÁS A kép imaginációba helyezése három fokozatban történik: az ember először koncentrációval kiválasztja a megfelelő képet, ezt követően kontemplációval kijelöli a helyét az életképzeletben, végül meditációval minden olyasmit leválaszt róla, ami nem tartozik szorosan hozzá. Ha a kép behelyezése megtörtént, hosszabb-rövidebb várakozási idő következik, amely gyakran üresnek, terméketlennek és vigasztalannak tűnhet (mégis tovább kell lépni innen, mert a realizálás csak akkor fejeződhet be, ha az imaginációba helyezett kép kivetül). A várakozási idő alatt az ember megkettőződik, világos és sötét fele kettészakad, és két fél, a természeti és a szellemi lény drámai dialógust folytat egymással. Ekkor célszerű valamilyen gyakorlatot, például böjtöt folytatni, amelynek során se túl szigorúnak, se túl engedékenynek nem szabad lenni, mert a szigorúság a test ellenkezéséhez, az engedékenység elzülléshez vezet. A két lény közötti viszonyt a nagyvonalúság tudja a legkedvezőbben összehangolni. A testi fél végül belátja, hogy mindezek a gyakorlatok nem ellene, hanem érte is történnek. A várakozási idő alatt alkalmazott technikát mindenki maga 140
