Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
DANYI ZOLTÁN Regény és mágia „Én a misztikától nem ijedek meg. Odamegyek és megfogom és kivallatom, és a legtöbbször azt tapasztalom, hogy a misztika intelligensebb, mint az ész." (Hamvas 2. kötet) Mágia szútra - az átalakítás könyve Földényi F. László a legjelentősebb Flamvas-esszék közé sorolja a Mágia szikrát, amely „Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve óta e műfajban a legmagasabb színvonalú európai alkotás” (1988: 850). Hamvas Béla ebben az esszében „a lélekvezetés feladatára vállalkozott”, és ezzel a misztikusnak nevezett gondolkodók hagyományához kapcsolódott. A Világirodalmi Lexikon szócikkében Hamvas a következőképpen határozza meg a misztikus élmény mibenlétét: „A misztikus élmény a vallásos élmény egyik formája, melyben létrejön az istenséggel való egyesülés (unió mystica). Ennek során feltárul az istenség lényege, a misztikus élmény átélője részesül a legmagasabb rendűnek tartott tudásból.”1 Azok a fenntartások, melyek Hamvas Béla műveit övezik, továbbá azok a megállapítások, amelyek szerint írásai a különlegesség és szokatlanság benyomását keltik, többek között Hamvasnak a miszticizmus iránti nyitottságával magyarázhatók, hiszen a misztikus élményt tükröző műveknek Hamvas előtt alig van magyar irodalmi hagyománya.2 Misztikus intuíció, meditáció, imagináció Hamvas Béla egyik legfontosabb célkitűzése a közös centrum keresése, aminek köszönhetően a témákban és műfajokban sokrétű életmű mindvégig egységes tud maradni, hiszen bármiről ír, „mindenen átüt alapélménye, a hérakleitoszi hen panta einai\ a világ egy, mert számlálhatatlan színében, alakzatában az Egy megnyilatkozása” (Kemény 1993 b: 64). A világ, a lélek, a „valóság” teljes és egyetemes megismerésére való törekvés során Hamvas túllép az erre a feladatra szűknek bizonyuló racionalizmus korlátain, azonban vizsgálódásai sohasem válnak okkultista képzelődéssé. Az ember nem szívesen, csak legvégső esetben nyúl eszkatológiai kategóriákhoz. Fölösleges a nagy dolgokat minduntalan előrángatni. Nem ízléses. De, kérem, próbálja meg valaki azt, ami egy idő óta s most egyre nagyobb vehemenciával kibontakozóban van, próbálja másként megérteni és megmagyarázni. Akár a szcientifizmus bármelyik elméletével, akár valamilyen filozófiával. Milyen üres és szánalmas. Ez a helyzet így, ahogy ma fennáll és amilyen irányt vesz, már csakis és egyedül a végső kategóriák segítségével érthető. (17. köt.: 25) Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy Hamvas Béla nem „irracionalista” filozófus: ha a megállapításait nem is mindig támasztja alá kifejtett érveléssel, műveinek gondolatmenete mindvégig követhető és logikus, hiszen a mindent 137