Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
kérlelhetetlenül átvilágító értelemtől nem rugaszkodik el a homályos, sejtelmes képzelgések irányába. Hamvas nem ismer el korlátokat a gondolkodás során, ezért nem mellőzi, nem zárja ki, nem kerüli meg az ezoterikus, misztikus, mágikus műveket sem: szigorú módszerességgel megvizsgálja őket, és kihámozza belőlük mindazt, ami az egyetemes tradíció hiteles és fontos megnyilatkozása, és ami ezáltal nagyban hozzájárulhat a világ teljesebb megismeréséhez.3 Ebben a tekintetben Hamvas egyik legnagyobb szabású vállalkozása az 1943/44-ben írt Scientia Sacra, amelyben amely a világ jelenségei közt öntudatlanul vergődő ember számára próbálja felvázolni azokat a hagyományos utakat, amelyek az aranykori lét egységéhez vezetnek el. A Scientia Sacra kimerítően vizsgálja azokat a tradíciókat, amelyek a szellem, a lélek, a létezés alapkérdéseivel foglalkoznak, továbbá azokat a módszereket, amelyek segítségével az ember önmaga „fölé” tud lépni, és a korlátáit legyőzve képes meglátni a világ szélesebb összefüggéseit, a közös centrumot. Az ehhez szükséges érzékenységet Hamvas misztikus intuíciónak nevezi: olyan szellemi képesség ez, amellyel a személy feletti értelem érzékelhető. Ez az érzékenység a meditáció és a lelkigyakorlatok alkalmazásával ma is megszerezhető. Hamvas az Anthologia humana bevezetőjében ír le egy európaiak számára is használható meditációs módszert. Az Anthologia humana szemelvényei, mint mondja, nem „vaktában idézett” szép gondolatok vagy mély bölcsességek, hanem meditációs objektumok: olyan szövegek, amelyek felett eltűnődve az olvasó olyanféle magasabb megértésben részesülhet. (Ez a módszer a leginkább a mantrát ismétlő keleti szerzetesek módszerére emlékeztet, hangsúlyozni kell viszont, hogy a meditációs objektum esetében nem pusztán mechanikus ismétlésről van szó: a szöveg megértése és a megértésen túli jelentése együtt, egyszerre érvényesül az elmélyült elgondolásban, amikor is a számtalan újragondolás során, illetve azon túl nyilatkozik meg egy pillanatban a szöveg értelem feletti jelentése.) Hamvas számára lényeges kérdés volt a megfelelő európai meditációs technika kidolgozása, erről árulkodik Anthologia humana megjelenése után írt Meditáció című tanulmány4, amelyben a meditációs objektum használatához nyújt részletes gyakorlati útmutatókat. „A meditációs objektum - mondja - arra való, hogy az ember a lélek erőit összpontosítsa, és ezáltal saját végtelen erőit hatékonnyá tegye.” Nem bonyolult és nehéz technikáról, nem misztikus megvilágosodásról van szó, hanem egészen gyakorlatias tanácsokról: arról, hogy amikor az embernek öt perc szabad ideje támad, vagy valami miatt várakoznia kell, akkor nem kezd el idegeskedni, türelmetlenkedni vagy érdektelen dolgokról fecsegni, hanem ehelyett magába mélyed, felidéz egy meditációs objektumot, és a gondolatait erre összpontosítja. Ez az elmélyült szemlélődés a lelki egészség egyik alapvető feltétele. A meditációhoz, a befelé összpontosító elmélyedéshez egy másik lényeges fogalom is kapcsolódik, az imagináció, ami szó szerint „képalkotást”, „bele- képzelést” jelent, és Hamvas műveiben a helyes életvezetés kialakításának egyik legfontosabb elemeként jelenik meg. Az imaginációnak többféle értelmezése született a hermetikus hagyománytól napjainkig. Ezek közül kiemelendő Jakob Böhme szemlélete, amely szerint az imagináció a teremtés mágikus aktusának első mozzanata: mivel Isten a maga képére teremtette az embert, 138
