Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Békés Márton: Határhelyzet

nyodás által nem sújtott, teljes és „isteni ember” (Hamvas). A történelem kezdeti embere logikusan, azaz tisztán és világosan gondolkodó lény, akit a platóni Idea „segítségével a magasabb Hatalom [...] magához e?neP"\ A felfelé élésre, a teljesség felé (Weöres Sándor) irányuló belső útra azonban most is van lehetőség, hiszen - amint Hamvas írja - amíg Nietzsche korában kétséges volt, hogy az általa várt „szép, büszke, jó kedélyű lelkek ” meg tudják-e menteni a világot, addig a világháború után már létrejött a „hatodik faj”, amelynek elszigetelt egyedei csak a találkozásra vágynak, s eközben a tömeggel metafizikai hátterű egyéni harcot vívnak. De mielőtt konkrétan kezdenénk értelmezni szavait, Hamvas figyelmeztet: „egyelőre [ezt] a gondolatot nem. szabad másnak tekintetni, mint szimbólumnak: út, amely mindenkinek nyitva áll [...] csak rajta múlik'", hogy hogyan dönt.36 Ebben a szövegben is felbukkan tehát a döntés mint egzisztenciális fordulópont, és a szöveget tovább olvasva megtaláljuk a katarzis átélésének pillanatára fentebb írtak párhuzamát is. Az új fajhoz tartozó embernek - írja Hamvas - „a tömegesedést és primitivizálódást át kell élnie és le kell győznie. A tudattalan óceánt asszimilálnia kell és magába fel kell vennie és azon till kell lépnie. ” A katarzis itt olyan variációban fogalmazódik meg, hogy a „átalmenő”-knek az özönvizet át kell élniük, alá kell szállniuk a sötétségbe, és onnan „teljes tudattal a világosságba” kell visszatérniük. Hamvas itt a mélység-magasság, sötétség-fény dualizmusával szemlélteti az emberi megtisztulást, a megváltást, a határhelyzeten való túljutást.

Az új ciklus kozmikus változást hoz - talán ez eddig is világos volt, és ezzel együtt'az ember ontológiai változását, Lét-váltását is eredményezi majd. Az utolsó utáni ember - azaz az új ciklusba a határhelyzetet megélve átjutott ember, az új ciklus embere - az első ember lesz. S mint ilyen, a legősibb is. Róla pedig így szól Hamvas: „Az első'ember a világ ő'si alapformája volt. Kozmikus jelenség. Őslény, akikben az isteni származás világos tudata élt. Az ő'si ember a homo aeternus, az örök ember." Tisztán logikus gondolkodású, a „felső'Hatalmak sugárzó jelképei irányítják”, és a világ ősharmóniájával szinkronban él. „Az ősember az isteni ember” - írja.1' Az új ember a legősibb is - a tegnapihoz, a bomlás korához képes valóban új, a mindenkori Időhöz és a kezdethez képest ősi, eleve létező, a kozmikus erőkkel együtt keletkezett. Archaikus - tiszta, elhalványodás előtti.

A HATÁRHELYZET MÁSIK OLDALÁN

Ahogyan már utaltunk rá, Hamvast válsággal foglalkozó szövegei a krízis írójaként és egyben szakértőjeként is értelmezhetővé teszik, de a megoldás, vagyis a válságon való kozmikus, ontológiai és egzisztenciális felülemelkedés is foglalkoztatta. Hamvas válságfenomenológiája úgy és azzal válik teljessé, hogy a problémafelvetés után a probléma szerkezeti összefüggéseit - hitünk szerint Magyarországon egyedül - tudományos pontossággal és metafizikai háttérrel feltárta, s a válságmegoldás javaslatával is előállt.

Bergyajevet azért is méltatja oly sokszor, mert ő meghirdette a visszatérést „az emberi sors misztériumához'" (Hamvas), és átlátta, hogy a vallásos válságra

133