Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Békés Márton: Határhelyzet
adandó válasz nem egy újabb akció, hanem valami más lehet: nyugodt várakozás és a határhelyzetben álló ember egyéni sorsának döntés elé vitele. Katarzis, „cselekvés nélküli cselekvés”, hyperioni magatartás, a szigetre vonult poéta sacer őrködése, göröggé levés: ezek azok a formulák, amelyek Hamvas egzisztenciális válságszerkezet-látásának központi fogalmai a válságmegoldódásról szóló írásaiban, a hagyománykorszak előtt; ezt követően az „aranykori hagyomány” (Unamuno) lép előtérbe megoldáskeresésekor. Ahogyan egyre inkább foglalkoztatta az emberi hagyomány örök magja, úgy vált Hamvas a ’40-es évek elejére érzékennyé a megoldás ilyen formája iránt. A voluntarista görög-életprogram, az Időfal átszakításának jüngeri akti- vizmusa vagy az evoliánus ciklusfelgyorsítás egyre inkább úgy kerül nála háttérbe, ahogy a hagyomány újrateremtődése és az „archaikus közösség”’8 aranykori állapota a központba lép. S hogy mi a hagyomány? Hamvas Guénonra hivatkozva így határozza meg A láthatatlan történetben: „a hagyomány az ember és a transzcendens világ között lévő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az ember isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése. ”>9 Azaz az ember Isten-arcúságának megőrzése a démoni torzulatoktól, maszkoktól és álarcoktól. Zárásként Hamvas egyik, a válság és a hagyomány témakörét összekötő - vagyis az életmű tekintetében szintén határhelyzetben lévőnek tekinthető - másik szövegéből idézünk, amely már nyitást fejez ki az egész emberi őshagyomány felé, amibe a keresztény Tradíciót is integrálja majd. A nyugodt derű - legyen görög játékosság vagy aszketizmus - mondatja vele a követezőket: „a hagyományos tudás látja, hogy a helyzet menthetetlen és egy nagy világkorszak befejeződött. Elkövetkezett a krízis [...] ahogy a Jelenések könyve írja: a jó magoí elválasztják a rossztól. Az elválasztás ideje a válság 7naga. Az út véget ért r most vissza kell térni az eredethez.”60 Az elválasztás, azaz „az aratás órája” (Jel, 14, 15.) után az új ciklusban a „hagyomány szellemének restaurációja” (Hamvas) következik el. A Jó Mag ereje sugárzik szét, az alkonyatot eloszlatja a Fény. Visszatérünk az eredethez. Irodalom Balogh Tamás-Törő Krisztina: Huizinga magyar barátai. Johan Huizinga magyar recepciója a harmincas-negyvenes években. (Tanulmányok) ELTE Eötvös, Bp. 2002. Darabos Pál: Hamvas Béla. Egy életmű fiziognómiája. I—III. Hamvas Intézet, Bp. 2002. különösen: II. kötet, Szellemi ember a válságban c. fejezet, I-IY. Dúl Antal: Eló'szó. In: Hamvas Béla: A láthatatlan történet. Akadémiai, Bp. 1988. Egyed Péter: Giovanni Gentile (1875-1944) és Julius Evola (1898-1974) recepciójának történetéhez. In: Korunk, 2006. 7. szám Hamvas Béla. (Magyar Pantheon sor.) Szerk.: Miklóssy Endre, Új Mandátum, Bp. 2002. Hamvas Béla. Közös életrend. Válogatás esszéiből és életművének teljes bibliográfiája. FSZEK, Bp. 1988. Hamvas Béla-emlékszám. In: Életünk, 1987. 9. szám Ló'rinczné Thiel Katalin: Hamvas Béla válságfelfogása. Jelen-Lét, 1992. Szántó F. István: A hiiperióni hang - A magyar HiiperiónráX öt tételben. In: Kortárs, 2000. 4. szám 134
