Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Békés Márton: Határhelyzet

hanem a felsőbb tudás erejével.”2' Hamvas a jelen Kali-korban, az új barbárság idején az egyenlőséget a társadalmak végleges felbomlása jeleként azonosítja, s ez a gondolat is Zarathustrához visz minket vissza, aki „az »egyenlőemberek« babonája” (Nietzsche) ellen fakad ki:

Nem akarom, hogy összekeverjenek és összetévesszenek az egyenlőség eme prédikátoraival. Mert hozzám így szól az igazság:

„Az emberek nem egyenlők”.

És ne is legyenek azok! Mert miként szerethetném az ember- fölötti embert, ha másként beszélnék?

Ezernyi hídon és pallón tülekedjenek a jövő felé, s legyen közöttük egyre több háborúság és egyenlőtlenség: így késztet szólanom nagy szeretetem!26

Hamvas szerint a krízistudat Nietzschével kezdődött, illetve realizálódott, de vele meg is oldódott. Mire gondol? Arra, hogy a krízis ugyan érezhetően erősödőben van - már az arra képes eszközök jóvoltából is, amik szintén a krízis részei (!) —, de mégsem kell apokaliptikus méretekig túlozni a jelenséget magát, amely egy természetes világfolyamat. Tehát azt, „hogy válság egyáltalán nincsen, lehet tartani, de éppoly fölösleges, mint az, hogy a válság végzetes. ”2, Hamvas Evola nyomán jár el, amikor azzal zárja szövegét, hogy a válságnak, amely már jó ideje az emberi lét alapszerkezetében jelenlévő, mert ahhoz eleve szervesen hozzátartozó jelenség, most csupán végzetes következményére jött rá az emberiség. A krízist lehet átélni, lehet eltúlozni, lehet beleőrülni és lehet figyelmen kívül hagyni is, de legjobb, ha siettetjük. Ezzel Hamvas eljut oda, hogy megint Evolára utalva elmondja: a jelen periódus végig fog érni, és akkor olyan tartalmak jelenhetnek meg, amelyek látszólag újak, de valójában archaikusak. Ezt viszont jobb lenne mielőbb elérni. Ahogyan Nietzsche írja, semmin sem lehet segíteni, az idő a maga ciklusa szerint mozog, ezért lépésről lépésre kell továbbhaladnunk a dekadenciában {„én így definiálom a modem »haladást«...” — teszi hozzá zárójelben). Majd Nietzsche így folytatja: „ezt a fejlődést lehet gátolni, és a gát révén magát az elfajzást felduzzasztani, felhalmozni, hevesebbé és váratlanabbá tenni: többet nem tehetünk. ”2S Kérdés, hogy érdemes-e? A fenti Zarathustra-Nietzsche-mottó szerint inkább a többi gátat is el kell takarítani az útból.

KRÍZIS ÉS KATARZIS

Hamvasnak a krízisből való katarktikus-eszkatologikus kibontakozásról írott szövege29 igen figyelemreméltó, és minden okunk megvan arra, hogy azt gondoljuk: Hamvas ezen írása az előbbivel együtt egy nagyobb szintézis elképzelésére is okot ad.

A krízis nem meg-, hanem feloldódik. Ettől, az egész szöveget magként maga köré szervező megállapítástól kezdve joggal gondolhatjuk, hogy egy beavatásszerű írást olvasunk, amelynek minden sorára nem, csak a középpontba helyezett kulcsra kell figyelnünk. így fogunk eljárni a továbbiakban.

127