Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Békés Márton: Határhelyzet

publikációk, hanem esszék és a rá jellemzó' stílusban megírt - jobb híján hívjuk így: - metafizikus meditációk is jelzik a téma iránti fogékonyságát.

Hamvas az általa áttekintett válságirodalom szintetizálására nem vállalkozott, ám a lentebb megvizsgált szövegei talán arra fognak mutatni, hogy ha nagy, európai művekhez - A nyugat alkonya (Spengler), A tömegek lázadása (Ortega), Lázadás a modem világ ellen (Evola), A modem világ krízise (René Guénon) - mérhetően ismert szöveget nem is hozott létre, mégis bámulatos mélységben ismerte a krízis szerkezetét. Hamvas olyan magyar krizeológus és válságszerző, aki teljes egészében, szerkezete legmélyéig és minden konzekvenciájával együtt látta és átlátta a válságot. A krízist egzisztenciális és ontológiai értelemben fogta fel, és szellemével besugározta azt. Ezért mondhatjuk, hogy sokban és nagyságrendekkel különbözött a hasonló tárgykörben író kortársaitól, hiszen ő valóban nem csak a Huizinga-recenziók, a spengleri ihletés és az ortegai korfelismerés „farvizein” közlekedett. Hamvas tehát a magyar válságirodalom csúcsa és az egyetlen magyar krizeológus. Mivel saját, Keyserlingre alkalmazott szavával „valóságlátó gondolkodó” volt, hiszen gondolkodásában az egész létet értette meg, ezért lehetett páratlan „válságlátó gondolkodó” is.

A válságíró és a krizeológus más. A válságírók, mint például Evola, Bergyajev, Huizinga, Ortega, Spengler és mások, nem arra vállalkoznak, hogy a válságról született szövegeket vizsgálják, hanem ők azok, akik a válságról írnak, „»alkonyat«-filozófusok ", Hamvas terminológiájával élve. A krizeológus - mint Hamvas - a Fővárosi Könyvtár alkalmazottja, aki rengeteg beérkezett kötet között szétnézve egyre több olyat talál, amelyet a szakkatalógusban a „válságirodalom” közé kell sorolnia. A válságíró olyan, mint a költő vagy a (szellem)történész - a krizeológus pedig mint az irodalomtudós vagy a pozitivista historiográfus.

De komolyra fordítva a szót: Hamvast mint krizeológust és válságírót azért érdemes vizsgálni, mert beletekinthetünk a modern politikától és a profán hatalomtól irtózó' író-filozófus egyik olyan zugába, amely mégis valahogyan közel van ezekhez a szférákhoz; ugyanakkor, mivel az emberi lét alapszerkezetét vizsgálja ezekben a szövegeiben is, ezért a válságírások vizsgálata egyúttal az oeuvre teljesebb megértését is szolgálhatja.

A válság mint érzés már a ’20-as években eléri, és akár egész pályája szempontjából el tudjuk képzelni kulcsszóként ezt a kifejezést. A válság a Hamvas- corpus strukturáló tényezője is lehetne, ha a következőképpen fogjuk föl. Az Isten tenyerén szabadon élő ember (de Maístre) leugrott erről a tenyérről, és most esik lefelé az infernális sötétségbe - ez az, amit Hamvas felismert, és egész életén át végigkísérte ez a tudat: a poéta sacer minden gondolatával, tettével, szavával érzi az emberi létrontás (Bogár László) végzetszerűségét. Hamvas a válságból való kiutat keresve a görögség és Nietzsche által ihletett korszaka után az emberi hagyomány, a Szent Tradíciók felé fordult - a válság megoldását ekkor találja meg. Az egész életművön végigvonuló válságélmény jelen van az 1940-41-ben írni kezdett A láthatatlan történetben is, amely esszéfüzére már azt a korszakát vezeti be, amely a hagyomány köré rendeződik el. Hamvas válságmegoldásának korábbi elemei ekkor egy centrális maggá sűrű122