Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Darabos Pál: Atyai mesterem volt a két jóbarát, Hamvas Béla és Féja Géza
feleségét, és frissen keletkezett műveiket is átadták egymásnak. Hamvas az éppen akkoriban, 1959-ben átdolgozott Az öt géniuszt, ami magyarság-cent- rikussága miatt Féja Gézának nagymértékben felcsigázta érdeklődését, Féja pedig időközben írt verseit adta át elolvasásra. Mivel mindkettejükkel folyamatosan találkoztam, beszéltünk kiilön-külön közös kérdéseikről is. Már említettem nézeteik különbségét; Féja szóvá tette előttem, hogy „kasztrendszert hirdetnek”, „főleg az asszony!”, mondta jelentőségteljesen. Féja első felesége korai halála óta alkalmanként hadban állt a női nemmel, különösen a kékharisnyákat nem szívelte, és epés, csípős megjegyzésekkel kendőzetlenül nyilvánította ki véleményét. A magyarság alkatát képező Hamvas-megállapította öt géniusz-koncepcióval azonban egyetértett, „ebben alighanem igaza van”, mondta nekem egyik beszélgetésünk alkalmával. Amit pedig Hamvasék kasztrendszer-elképzelésével kapcsolatban kifogásolt, arra azt válaszoltam, amit erről Hamvas mondott nekem egy találkozásunk során, eleven, mindennapi példával világítva meg a kérdés lényegét: „Nézd”, mondta nekem, „ha bemégy bármelyik üzemi étterembe, az ott dolgozók azonnal és spontánul kaszthoz-tartozásuk alapján ülnek össze és külön, és ezen nem változtat semmi!” Más-más asztaloknál ülnek az összetartozók, mindig és rendszeresen. Hamvas ezeken a „kasztokon” kívül, de főként felül állt, és ő vidéki munkahelyein, ahol főleg raktárosként, néha irodistaként, utóbbi esetben főleg német tolmácsként az erőműépítésben részt vevő német mérnökök mellett, minden „asztaltársaságnál” „otthon volt”, bármelyik társasághoz odaülhetett, lett légyenek azok mérnökök, hivatalnokok vagy kétkezi munkások. De legjobban az utóbbiakat kedvelte, mert őket tartotta a legőszintébb embereknek, akik kertelés nélkül kimondják véleményüket bármilyen kérdésben, leült velük kártyázni is, részt venni ebben az ősi szakrális eredetű játékban, amelyben a személy a legvilágosabban nyilvánul meg. Végül Féja Géza is egyetértett velem a kérdés lényegét illetően, hiszen ő is hasonló tapasztalatokat szerzett a társadalom bugyraiba és magasaiba vezető élete végéig tartó kutatóútjai során. 1958-tól így alakult azután életem Féja Géza és Hamvas Béla szellemi csillagainak égisze alatt, amihez hozzátársult Sarlóska Ernő barátomnak a mindennapi munkakapcsolat során megnyilvánuló, matematikán és fizikán csiszolt egzakt gondolkodást, de az esztétikumot tanulmányokban is kifejtett eszmejárása. Ok hárman korban egyívásúak voltak, Hamvas és Sarlóska is ugyanabban az évben, 1897-ben született, amikor több barátjuk is napvilágot látott, így többek között Baránszky-Jób László, Kerényi Károly, Prohászka Lajos, akik valamennyien megfordultak a Kerényi Károly klasszika-filológus vezette egyetemi körben, ahol éppen ő ismertette össze Sarlóska Ernővel Hamvas Bélát, és kettejük barátsága Hamvas haláláig, 1968-ig kitartott. Sarlóska hosszú életet, kilencvenkét esztendőt ért meg, 1989-ben halt meg. Tőle sok mindenről első kézből értesültem a húszas és harmincas évek szellemi életét illetően. Mindenesetre ők hárman együtt számomra a hagyomány nyilvántartotta Nagy Hármast jelentették, akiknek szellemi hagyatékéhoz mindenkor tartottam és tartom ma is magam. Féja Gézával rendszeresen ápoltam a kapcsolatot, havonta legalább egyszer- kétszer meglátogattam őt 1957-től 1978-ban bekövetkezett haláláig, először 96
