Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Darabos Pál: Atyai mesterem volt a két jóbarát, Hamvas Béla és Féja Géza
volt, és az első világháború után is tartották a személyes kapcsolatot, így az ötvenes években is. Róla is nagyon hamar kiderült, hogy nem érdemtelenül került a könyvtárba, mert matematikus-fizikusi végzettséggel egyszer már dolgozott könyvtárosként, csak 1948-ban eltávolították őt a nagy kommunista tisztogatás során a Fővárosi Könyvtárból. Hamarosan jó barátságba kerültem mindkettőjükkel, a volt hadifogoly Weger Imrével és a volt könyvtárossal, Sarlóska Vince Ernővel is. Sarlóska Ernővel, aki könyvtárunkba kerülve Bolyai-kutatásokkal foglalkozott, akkor mélyült el barátságunk, mikor kutatásaim során kezembe került a Fővárosi Könyvtár évtizedek óta rendszeresen kiadott évkönyve, és ennek köteteiben nemcsak Hamvas Béla kitűnő világválság-bibliográfiájára bukkantam rá (megjelent az 1937-es évfolyamban), hanem a személyzeti közlemények rovataiban arra az adatra is, hogy Hamvas a könyvtár munkatársa volt, és az ott töltött húsz év során a könyvtár különböző osztályain dolgozott, és különösen a háború után hányódott sokat. Ez volt az első tudomásomra jutott híradás személyéről, kilétéről, foglalkozásáról, és mivel ekkor már tudtam, hogy Sarlóska Ernő barátom is ott dolgozott, megkérdeztem tőle 1958 egy kora őszi napján, hogy nem ismerte-e véletlenül Hamvas Bélát, aki, mondtam, tudomásom szerint szintén ott tevékenykedett. A felelet számomra meg- rendítően hangzott: nemcsak, hogy ismerte és ismeri, de jó barátságban is áll vele, sőt hamarosan meg fogja őt látogatni itt, az Akadémiai Könyvtárban egy szombati napon, amikor szabadnapos lesz, és vidéki munkahelyéről feljön Pestre ügyes-bajos dolgainak elintézésére. Sarlóska egyébként maga is „határon túli magyar volt”, akárcsak Féja és Hamvas, az első világháborús összeomlás után Kárpátaljáról jött át, és saját hazájában 1939-ig „hontalanként” élt, csak akkor „kapta meg” újra a magyar állampolgárságot! A látogatás tényleg meg is történt, Hamvas Béla egy szombati nap délelőttjén megjelent barátjánál a könyvtárban, aki az ő lelkes híveként és nagy tisztelőjeként mutatott be neki. Hamvas meglepődött a bemutató szavak hallatán, 1958-ban igazán nem számított arra, hogy neki még új hívei lehetnek tíz évvel a szellemi életből történt kitörlése után. Hiszen művei hoz- záférhetetlenekké váltak, a könyvei is, de még inkább a folyóiratokban megjelent írásai. A könyveket, folyóiratokat és napilapokat ugyanis Budapest ostroma a magán- és közgyűjteményekben is megtizedelte, majd 1945-ben a háború előtti Faust Könyvkiadó tulajdonosa, Faust Imre által összeállított A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke 4 füzetében, 94
