Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Darabos Pál: Atyai mesterem volt a két jóbarát, Hamvas Béla és Féja Géza

évben kapta meg a vitézi címet, és vette fel egyúttal édesanyja leánykori neve után a Bajcsy előnevet. Hamvas 1926-ban írt utoljára ebbe a napilapba, és már csak egyetlen cikket.

Érdekes módon, de sorsát hűen teljesítve Féja Géza is kapcsolatba került a húszas évek végén Bajcsy-Zsilinszkyvel, viszont ő szoros személyes barátságot is kötött vele, szerkesztője is volt 1929-től hetilapjának, az Előőrsnek, majd részt vett Zsilinszky akkoriban alapított politikai pártjának, a Nemzeti Radikális

Pártnak a munkájában, annak egyik nagyon harcos fő szervezőjévé vált a harmincas évek elején. Zsilinszkyvel együtt járta éveken át Északkelet-Magyaror- szágot, főleg a kuruc hagyományú tarpai választókerületet, hogy elősegítse a nemzeti radikális gondolat és Zsilinszky politikusi érvényesülését. Féja ezekben az években és ezeken az utakon vált Eötvös- kollégiumbeli „filosz”-ból kiváló és hatásos szónokká, akinek gyújtó hangú előadási stílusának én már csak irodalmi témákban lecsapódott változataiból hallhattam néhányat 1945 és 1950 között Békéscsabán, amikor már csak ezek tartására nyílt lehetősége az akkori viszonyok között. Féjának ezirányú és a harmincas években a falukutató mozgalomban kifejtett tevékenysége alapján írta Flamvas Béla jóval később, 1960-ban egyik szombathelyi barátjának, Németh Ferencnek, hogy vele „igen meleg barátságban vagyunk, annak ellenére, hogy őt reménytelenül politikus embernek tartom”.

Hamvas Béla miután búcsút mondott 1926-ban az újságírásnak, és a következő évben, 1927-ben a főváros szolgálatába állt, majd 1928-ban a Fővárosi Könyvtár munkatársa lett, Fájáétól eltérő, egészen más pályára tért, és ezen is maradt 1948-ig, amikor azután a kommunista tisztogatási akciók során B-listára helyezték, majd 52. életévében, 1949-ben „nyugdíjazták”. Azonban, mutatis mutandis, 1945-ben Féja Géza is könyvtárossá vált közel két évtizedes írói és újságírói tevékenység után, és mivel Budapest ostroma után élelem és megélhetést nyújtó állás híján (miután az Est-lapok nevében utolsó maradéka, a Magyarország, amelynél újságíróként dolgozott, megszűnt) elhagyni kényszerült 14 éves fiával együtt a fővárost, és kiadója, a Magyar Élet tulajdonosának, Piiski Sándornak meghívását elfogadva annak szülővárosába, mások, többek között Németh László társaságában, a Békés megyei Békésre utazott. Itt azután rövid és kimerítő politikai és rendőrségi megpróbáltatások után a megye legnagyobb városának, de altkor még nem székhelyének, viszont a „Viharsarok” tája tényleges központjának számító Békéscsabának az elöljárósága, emlékezve a harmincas években végzett feltáró falukutató munkájára, megválasztotta és kinevezte őt az újonnan kialakítandó Városi

86