Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Buji Ferenc: A görögségtől a kereszténységig
sem vett tudomást Hamvasról, magyarázható ugyan, reálisan azonban nem indokolható. Mégis azok, akiknek rálátásuk van a XX. századi tradicionális irodalom teljességére, tisztában vannak azzal, hogy a hamvasi műnek számos olyan aspektusa és megnyilvánulása van, amely nemcsak magyar viszonylatban, hanem világviszonylatban is egyedülállónak tekinthető. Mindenekelőtt magát a Scientia Sacráx. kell megemlíteni, ezt a rendkívüli műgonddal megkomponált grandiózus munkát, mely a tradíció összes alapkérdését felöleli. A Scientia Sacra egyszerre átfogó és elmélyült, s aki elolvassa, az pusztán ebből a könyvből teljes képet szerezhet „az őskori emberiség szellemi hagyományáról”. Nincs a tradicionális iskolának még egy olyan könyve, amelyből alaposabb, átfogóbb, kiegyensúlyozottabb és ugyanakkor elmélyültebb kép volna kapható a tradíció egészéről. Mindössze két könyv állítható vele párhuzamba: Julius Evolától a Lázadás a modern világ ellen, valamint Seyyed Hossein Nasrtól a Knowledge and the Sacred - ám komplexitás tekintetében mindkettő elmarad Hamvas műve mögött. Evola munkáját Hamvas jól ismerte, s habár igen nagyra értékelte, „elsietettnek” tekintette - noha talán nem ez a legjobb szó e művel kapcsolatban.8 Nasr könyve - mely valójában Gifford-előadásainak szerkesztett változata - bár kiváló és kiegyensúlyozott bemutatása a tradíció egészének, az inkább csak fő vonalaiban ismerhető meg belőle.9 Hamvas Scientia Sacrája és a tradíció jeles műveit bemutató fordítás- és kommentár-sorozata a maga kiegyensúlyozottságával és magas szintű megfogalmazásával tehát egyedülállónak tekinthető, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mind Guénon, mind Evola híjával volt ennek a kiegyensúlyozottságnak: Guénon kifejezetten idegenkedett a buddhizmustól, különösen annak eredeti formájától, Evola pedig hasonlóképpen „hadilábon állt” a hindu tradíció legszebb virágával, a védántával. És akkor még nem is említettük, hogy míg Guénon szinte szisztematikusan ignorálta a kereszténységet, addig Evola sok tekintetben - legalábbis alkotói periódusa első felében - egyenesen keresztényellenes volt. Ha tehát Hamvas Béla Scientia Sacrája bekerülhetett volna a tradicionális iskola szellemi vérkeringésébe, minden bizonnyal ma is az iskola legfontosabb művei között tartanák számon. Hasonlóképpen egyedülálló vállalkozásnak tekinthető Hz ősök nagy csarnoka, Hamvas „univerzális orientációjának” legszebb megnyilatkozása. Hamvas megtette azt, amit egyik tradicionális szerző sem: a tradíció néhány szentkönyvét és fontosabb művét lefordította, hozzáférhetővé tette, bevezetéssel látta el és — esetenként - kommentálta. Nem maguk a fordítások azok, amelyek e vállalkozás igazi értékét képviselik, hanem egyrészt magának a koncepciónak az univerzalitása, másrészt Hamvas bevezető tanulmányai. Ezekben természetesen nem egyszerűen bemutatja az adott munkát, hanem - a maga utánozhatatlan módján - mintegy kézzelfogható közelségbe hozza az olvasó számára azt a szellemiséget, amelyben az adott mű fogant. Ezek a bevezető esszék avagy tanulmányok - melyeknek egyike-másika valódi remekmű - egyszerre informatívak és megvilágító erejűek. Ráadásul Hamvas e tanulmányokban nemcsak az adott művekkel és a műveket produkáló tradíciókkal 32
