Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Dúl Antallal Ambrus Lajos beszélget: Lépj be a pillanatba

ennek felismerését sok egzisztenciális csapda akadályozza. Ezek a Karnevál maszkjai. Nem érvényes emberi modell a szaktudós, a szakfilozófus, a zseniális művész, a szakemberség akármelyik megjelenése, amit oly nagy önérzettel mondunk ki magunkról. De nem érvényes a hitbuzgó szerzetes sem, aki gyermekded mitológiát prédikál. Nincsenek hiteles pásztorai a vallásoknak sem, amióta az Isten és a teremtmények világát egymástól véglegesen elválasztották, és az embert örök kiskorúságra ítélték. A teremtmény Isten fiaként örökre gyerek marad, és nem lehet felnőtté még a túlvilágon sem. Csak a hagyományból lehet felismerni, hogy sem nem Atya, sem nem Fiú. Az Atya és én egyek vagyunk, mondja Jézus. Aki engem lát, az Atyát látja. Miért nem tudtuk kétezer év óta Jézusnak ezeket a szavait felfogni, komolyan venni?

Első találkozásunkkor Hamvas rögtön azzal kezdte, hogy kéziratokat adott gépelésre az Az ősök nagy csarnokából. Még aznap vettem egy táskaírógépet, és ezeken a szövegeken gyakorolgattam a gépírást. Ennek megfelelően a másolatokat pocsék hibák tarkítják. És hát bevallom, tőlem is kikerültek szamizdatok, ebben a förtelmes minőségben.- En már ezzel találkozhattam, mint ahogy sokakhoz eljutottak ezek a Hamvas- kéziratok, gyakran alig olvashatóan.- A nyolcvanas évek elejéig szinte csak hibás kéziratok kerültek ki. És a „hivatalos” kiadásoknál vért izzadtunk, hogy ezekből a rossz példányokból helyreállítsuk a hiteleshez közeli szöveget. Aztán nagyon sok gépirat például úgy került ki, mint az Az ősök nagy csarnokának negyedik kötetében a Jakob Böhme-szöveg, amivel éppen most küzdők. Részben egy raktári íróasztalfiókban, Tiszapalkonyán készült. Többnyire azonban vonaton, váróteremben, mindenütt, ahol Hamvasnak módja, ideje volt rá. Ezáltal olyan impurum, „tisztátalan” verzió készült, amit maga is lektorálni akart még egyszer, ez azonban elmaradt.- Nyilván azt gondolta Hamvas, majd maga néz utána a homályos, kidolgozatlan vagy vitatott textusoknak és pontoknak, és később, jobb körülmények között a szükséges javításokat elvégzi. Annál is inkább, men éppen Böhme fordítását tartotta a legnehezebb fordítói feladatnak, ahogy ezt több helyen is megjegyezte, példáid az ötvenes években, az Inotán-Tiszapalkonyán ín Szareptában.- Pontosan így van. Leteszi, újra előveszi, még egyszer átrágja, kijavítja, és még Kemény Katalint is rászabadítja a szövegre, hogy együtt még a stilisztikai szempontokat is átgondolják. Ezzel szemben kikerült a világba egy félkész fordításból lemásolt szamizdat, amely elterjedt. Most, amikor elkezdtük a Jakob Böhmét sajtó alá rendezni, felkértem egy német nyelvű lektort a szöveg anyanyelvi ellenőrzésére, de ez számomra még nagyobb káoszt teremtett. Lett ugyanis egy eredeti német, és két fordításos szövegverzióm, és szóról szóra össze kell vetni mindhármat egymással. És hát Böhme tizenhetedik századi, sziléziai tájszólásban írt.- Ez a Böhme-anyag teljesen új a kötetben? Mekkora terjedelmű?- A kötetnek kétharmada. Igen nagy könyv. Alcíme: Negyven kérdés a lélekről. A főcím: Psychologia vera, az igaz pszichológia. S tényleg az, nem egy mai pszichológus könyve. Ma azt sem tudjuk, hogy van-e egyáltalán valamiféle lélek vagy nincs. Csak annyi bizonyos, hogy pszichikus jelenségek és műkö16